SZLOVÉNIA 5 ALAPVETŐ ÉRTÉKE

Tagjaikon kívül számos más gyalogló is részt vett a sétán. A szombat volt a legalkalmasabb nap erre, így már kora reggel egy jókedvű csoport gyűlt össze a kiindulási ponton. A bemutatkozó köszöntés és a túravezetők jószívű útmutatása után eljött az idő, hogy megkezdődjön a mászás. A túrázók jókedvűen, vidám szívvel és az ösvény iránti lelkesedéssel vágtak neki az első lépéseknek. Mindannyian biztonságban és boldogan értek fel Kredaricára és a Triglav csúcsára. 

Alig várták az estét, és vasárnap reggel boldog gondolatokkal és érzésekkel ébredtek. Aztán már csak lefelé és hazafelé vezetett az út. A völgybe ereszkedés közben a gyaloglók beszélgettek, alkottak, és mosolyukkal csodálatos baráti energiát árasztottak magukból. Közben megpihentek szemükkel és lelkükkel a gyönyörű kilátáson és szívták magukba a nap kellemes sugarait. 

Elkezdtek ereszkedni a Vodnikova kunyhó felé, és valahol a Konjski preval nevű területen voltak. Úgy döntöttek, hogy megállnak néhány pillanatra pihenni és felfrissülni. Megálltak egy olyan részen, ahol az egyik oldalon egy jó méter mély túlnyúlás volt, ami meredeken folytatódott. A túravezető éppen magyarázni kezdett valamit, amikor észrevette a csoportból Lili asszonyt, aki éppen abban a pillanatban támaszkodott két kézzel a sétabotokra, majd a fejét is rájuk támasztotta. Azonnal megkérdezte tőle, hogy jól van-e. Mögötte Antonija Bakšič hegymászó állt, aki szintén észrevette Lili szorongását. Ugyanabban a másodpercben a hölgy elhányta magát. Antonija gyors reakciója volt a kulcs. Abban a másodperc töredékében valahogy sikerült meghúznia Lili kabátjának bal ujját, megfordítva ezzel a zuhanás irányát. A hölgy így is elesett, de Antónia gyors mozdulatának köszönhetően még éppen időben megállt a szakadék szélén, mielőtt még mélyebbre zuhant volna. Ha lejjebb zuhant volna a szakadékba, a következmények rendkívül kritikusak lehettek volna. Azonnal segítettek rajta, és Lili asszony gyorsan magához tért. Nem nagyon tudta, hogy mi történt vele, de kissé értetlenül és értetlenül is állt a dolog előtt. Eltartott egy ideig, amíg az állapota javult, és újra tudatosult benne a körülötte lévő világ. A túra hátralévő részében két túrázó végig mellette sétált, és vitték a hátizsákját. A túravezetőt tájékoztatták arról, hogy a hölgy szívbeteg, amiről senkinek sem szólt, és senkit sem figyelmeztetett. Az sem figyelmeztetett senkit, aki a későbbi beszélgetések szerint tudott az állapotáról. A túra után maga a túravezető is felidézett néhány pillanatot a csúcsról vagy a kredaricai hüttében, amikor Lili asszony gesztusai kissé szokatlanok voltak. Ezek a pillanatok az esemény után értelmet nyertek. Mivel azonban nem ismerte Lili állapotának hátterét, akkoriban nem fordított rá nagy figyelmet.

Szerencsére az esemény happy enddel zárult, bár kissé keserű utóízzel.

Minden hegymászó tudatosan dönt arról, hogy mentálisan és fizikailag is alkalmas legyen a gyaloglásra. Az is jó ötlet, ha a túravezetőt tájékoztatja az esetleges egészségügyi problémáiról. Ez felelősséget és kötelességet ró a hegymászóra másokkal és mindenekelőtt önmagával szemben.

Legyünk őszinték, tisztelettudóak és felelősségteljesek. 

Andreja Bakšič Grozdina