A helyi kulturális központban, a Városház tér közepén elhelyezett és a köztérre is kiterjesztett, eperjesi válogatott művekkel tarkított kiállítás olyan kérdéseket vet fel, mint például: hogyan jelöl meg bennünket ma a szellemi örökségünk? Hol találkozik a múlt és a jövő? Milyen ereje van a jóságnak, a látásnak és a mély intuíciónak ma, száz évvel később?
A kiállítás nem lineáris - nem klasszikus életrajz, hanem élményszerű találkozás. A látogatók bepillantást nyerhetnek e figyelemre méltó nő elméjébe, átérezhetik a teret, amelyben élt és dolgozott, és olyan történeteket hallgathatnak, amelyek olyanok, mint a múlt élő árnyai. Levelek, művészi értelmezések, archív felvételek, illatok, hangok és fények segítségével a látogató elmerül egy olyan világban, amely már nem létezik - és mégis beszél.
A kiállítás központi részén, a csend fehér köre közepette, az ő gondolatai hangzanak el: "Az emberek nem hisznek abban, amit nem látnak. De a lélek, a lélek tovább lát".
Különös hangsúlyt kap a kulturális örökség kérdése: hogyan lehet megérteni és megőrizni azoknak a személyiségeknek az emlékét, akik nem hatalommal, hanem belső erővel, nem várakkal, hanem szellemi tájakkal jelölték meg a terünket? Ebben az összefüggésben Adelma von Vay nem csupán egy történelmi személyiség, hanem kulturális szimbólum. Munkássága, jelenléte és hatása túlmutat a helyeken. Olyan hagyomány, amely együttérzésre, spirituális nyitottságra és arra a bátorságra hív, hogy merjünk mások lenni.
Gyógyító, író, spiritiszta és mindenekelőtt humanitárius szerepének köszönhetően, aki összekötötte a helyi közösséget az európai kulturális térrel, Adelma von Vay ma a szlovén kulturális örökség fontos alakjaként ismert. Munkássága nem csak Konjicében hagyott nyomot. Olyan szellemi és etikai nyomot hagyott maga után, amelyet társadalmunk csak most kezd értékelni; a közösségért való aggódás, az empátia ereje és a szellemi és a hétköznapi közötti határok átlépése.
Adelma von Vay karizmájával, nyitott szellemiségével és lelkierőjével jelentősen hozzájárult a szlovén régió történelmi identitásához. Emlékének megőrzése, munkásságának feltárása és az ehhez hasonló kiállítások megrendezése fontos szerepet játszik kulturális örökségünk megőrzésében, miközben arra ösztönzi a jövő generációit, hogy megértsék, milyen fontos ápolni azt, ami összeköt és gyógyít.
Ez a kiállítás tehát aktív tisztelgés egy olyan nő előtt, aki tudta, hogy nem elég élni, hanem vízióval kell cselekedni. Ez egyben tisztelgés a szlovéniai Konjice városa előtt is, amely nemcsak őrzi, hanem éli is kulturális múltját. Ez egy kortárs identitás és egy jövőbeli út része.
Adelma von Vay az idő tükre, meghívás a csendre és híd a világok között.
Zala Krupljan, 2025. 4. 7.
Magyar 
Slovenščina 
Italiano 
English (UK)