Igen, igazi, igazán ízletes, sárga kukorica, amely kiválóan alkalmas fogyasztásra. Az ötlet, hogy előadást tartsunk erről a témáról és kukoricából készült ételekből álló kiállítást rendezünk, Anton Kous-tól származott, aki mellesleg az édesapám is volt. Volt Azért írok, mert sajnos tavaly elhunyt.
Apámnak volt benne olyan bölcsessége, hogy mindig tudta, hogyan kell a tevékenységek révén összekötni az embereket, hogy azok a közösséghez tartozás érzését érezzék. Víziója azon alapult, hogy összehozza a fiatalokat és az időseket, és a régi szokásokon keresztül közelebb hozza a fiatalokhoz a paraszti életet és az egészséges paraszti ételeket, amelyek közé a kukorica is tartozik. Régen ez volt az egyik fő élelmiszer az emberek étrendjében, és nem csupán az állatok takarmányaként szolgált.
Meg akarta mutatni a gyerekeknek, hogy egyáltalán honnan származik az étel, és hol terem. Ez nagyon jól sikerült neki, hiszen a helyi turisztikai farmon rendezett különféle rendezvényeken pontosan ezt mutatta be. Amikor a kukoricaünnepről szóló ötlet teljesen beérlelődött, cselekvésbe lépett. Először is lelkesítette az egész családot az esemény iránt, így összegyűjtöttük az összes kukoricát tartalmazó receptet, a sósaktól az édes ételekig. A régi receptekről a környék idősebb lakóit kérdeztük meg, és néhányat meg is kaptunk tőlük.
Az esemény megszervezésében apámnak bizonyos mezőgazdasági támogató szolgálatok és a szövetkezet is segített, így az egész rendezvény magas színvonalon valósult meg. Tájékoztatták az általános és középiskolákat, valamint a helyi rádióállomást arról, hogy mi fog történni a birtokunkon, így a hír az eseményről elterjedt az emberek között. És mivel a szép és érdekes hír messzire eljut, pontosan az történt, amit reméltünk.
A kukorica-napok igazi ünneppé váltak. A hét folyamán számos általános és középiskolás gyermek látogatott el hozzánk, akik előadásokat hallgathattak a kukoricáról. Megtekinthették a kukoricából készült ételek kiállítását, és szemtanúi lehettek a kosarak készítésének, cekarok és egyéb kukoricacsuhéból készült termékek, amelyek elkészítésébe ügyes paraszti asszonyok fogtak bele. Megfigyelhették, hogyan csuhézzák és kötik össze a kukoricát, amelyet aztán a tető alatt egy rúdra akasztanak, ahol megszárad.
A gyerekeket meglepte az a hír, hogy régen az emberek maguk készítették a matracokat, amelyeket száraz kukoricacsövekkel tömtek meg. A gyerekeket azonban leginkább a kukoricából készült finomságok kóstolása nyűgözte le. A kínálat a kukoricalevestől, a kukoricakásától, a kukoricapürétől, a kukoricapelyhektől, a kukoricasüteményektől és a kukoricapörköltől egészen az édes változatokig terjedt, mint például a gyümölcsös és egyéb édes töltelékkel készült kukoricapiskóták. Még kukoricatortát is készítettünk. Szép volt látni, ahogy a gyerekek élvezték az ételeket, amelyeket többségük életében először kóstolt meg. Úgy tűnt, hogy kellemes élményekkel távoztak a rendezvényről.
A hétvégén pedig a tanyán összegyűltek a fiatalok, az idősek és mindenki más is. Az eseményt a helyi rádió is közvetítette, amely időnként élő adással a rádióhullámokon keresztül továbbította a történtek pillanatait és benyomásait azoknak, akik nem vettek részt az eseményen. A vidám hangulatú harmonikás zenéjére ettek, ittak és mulattak. Érezhető volt, hogy minden generáció mélyen kötődik ehhez a hagyományhoz, az életmódhoz és az egyszerű paraszti élet kultúrájához.
Egy héttel a rendezvény után a helyi újságok is beszámoltak az eseményről, így a kukoricaünnepség egy jól látogatott hagyományos rendezvénnyé vált. Ezzel apám víziója valóra vált, és ma az egész család nagy tisztelettel és büszkeséggel tekint apánkra, mint egy nagyszerű emberre, akinek mindig fontosak voltak embertársai és a közösség, ugyanakkor hálásak vagyunk, hogy részesei lehettünk ezeknek a csodálatos alkotásoknak.
Jožica Kous
Magyar 
Slovenščina 
Italiano 
English (UK)