Egykori kollégám és barátom, Irena Bradelj a tömbben lakik. Sok éve ismerem Irénát; még abból az időből, amikor ugyanannál a cégnél dolgoztunk, és a munka összekötött minket. Néha, ha volt öt szabad perce, amikor a munkahelyén találkoztunk, együtt kávéztunk. Mindig nagyon kommunikatív volt, és gyakran hozzájárult a kollégák közötti érdekes beszélgetésekhez. Mindig is gyalogos volt, és szeretett kilométereket gyalogolni.
Nem mindenki támogatta ezt. Őszintesége és becsületessége sokakat bosszantott, de én nagyon nagyra értékeltem ezt a két erényt. Irén visszavonult. Nem gyakran hallottuk egymást telefonon, de amikor igen, nagyon boldogok voltunk. Ő biztatott engem, hogy hamarosan én is nyugdíjas leszek, ahogy a napok és hónapok villámgyorsan elrepültek. Többször megkért, hogy menjek el vele sétálni, de nem éreztem szükségét, amíg ...
Ahogy telt az idő, a cégem csődbe ment, és a munkaügyi központban találtam magam. Minden nap krokodilkönnyeket ejtettem, és azon gondolkodtam, hogyan tudnám megnyugtatni a stresszes helyzetemet. Irena tudomást szerzett a csődről. Felhívott, bátorított, együtt érzett velem, és bátorságot adott, hogy legyőzzem az utamba kerülő megpróbáltatásokat. Ismét azt mondta, hogy csatlakozhatok hozzá a napi sétáin. Elfogadtam a meghívást, és nagy megkönnyebbülést éreztem. Olyan volt, mintha a szél magához húzott volna, és arra a pillanatra minden gondomat elvette volna.
Napi sétáink nem voltak maratoni hosszúságúak, de elég hosszúak voltak ahhoz, hogy a hasznosat a kellemessel ötvözzük. Soha nem fogytunk ki a jó kedvből, fotókat készítettünk, állatokkal találkoztunk a legelőkön, főzési recepteket cseréltünk, és olyan vicces pillanatokat éltünk át, amelyek ragályosan nevettettek bennünket. Hogy is ne nevetnénk, amikor sétánk során azt kívántuk, hogy minden kis fehér papír, amit a fűben láttunk, egy lottószelvény legyen, amely szerencsés nyereményt hoz nekünk. Képzeletünkkel elűztük a mindennapok gondjait.
Sok hasznos információt kaptam tőle. Önzetlenül megosztott mindent, ami segíthetett az álláskeresésben. A mai napig örökké hálás vagyok neki, mert soha nem volt lelkiismeret-furdalása, hogy hasznos dolgokat elhallgasson előlem. Nyitottsága és segítőkészsége, hogy sok tanáccsal segítsen a munkanélküliségem alatt, nagy előnynek bizonyult. A támogatása és a vele való együttlét a természetben sokat jelentett nekem, és segített abban, hogy kilábaljak abból a helyzetből, amelyben voltam.
Ez a bizonyíték arra, hogy még mindig vannak olyan emberek a világon, akik önzetlenül megosztják azt, amire másnak szüksége van egy adott pillanatban.
Bernarda Jenko, 2025. 4. 7.
Magyar 
Slovenščina 
Italiano 
English (UK)