SZLOVÉNIA 5 ALAPVETŐ ÉRTÉKE

Apám, Jože, asztalos volt Cerklje-ben, a Gorenjska régióban. Szorgalmas ember volt, aki számos fából készült remekművet készített. Tudom, hogy számára az asztalosmesterség nem csupán hivatás volt, hanem identitásának része, és családunk történetének is fontos eleme. Tudását és a fa iránti szeretetét átadta fiának, Jožetnek is, aki szintén elismert asztalos lett. 

Számos tárgy, amelyet apám készített, még ma is megtalálható a házunkban. Ezek nem csupán bútorok, hanem az ő emlékei is. Természetesen az idő fogai már kissé megviselték őket, de éppen ezért különleges értéket képviselnek mindannyiunk számára. Minden fadarab a maga történetét meséli el. 

A nappali központi elemeit az asztal és a székek alkotják, amelyeket apánk több mint 80 évvel ezelőtt készített. Ez az a hely, ahol összejövünk és beszélgetünk. A nevetés, az ünneplés és a vasárnapi ebédek helyszíne, de mindenekelőtt a régi emlékek helyszíne. 

Amikor a nagyszülők még éltek, az egész család összegyűlt az asztal körül (apának és anyának hat gyermekük volt). Ez az asztal az összes történetre emlékeztet, amelyeket olyan szívesen meséltek nekünk, különösen nekünk, az unokáknak. Még ma is emlékszem, milyen örömmel ültünk le a közös asztalhoz. Ez volt az a közösségérzet, ami ma is hiányzik nekem. Ezek voltak a közös, egyszerű pillanataink, amikor anyánk cikóriás fehér kávét főzött nekünk, felolvasott nekünk egy-egy mesét, vagy a saját gyerekkorából származó történeteket mesélt el. 

Az idő gyorsan telik, és az élet megy tovább. Új emberek és új események lépnek a helyükbe. Sok minden megváltozik. Bizonyos szokásokat feladunk, az emberek, akik egykor velünk voltak, elmennek. De jelenlétük megmarad. Megmarad az emlékekben és a történetekben, amelyeket most a gyermekeinknek mesélünk. Jelenlétük megmarad azokban a tárgyakban is, amelyeket ránk hagytak. 

Amikor ma ehhez az asztalhoz ülök, néha úgy érzem, mintha visszatérhetnék pontosan abba az időbe, bár már jó néhány év eltelt azóta. Ez az asztal mindannyiunk számára értékes emléket jelent őseinkről, gyökereinkről. Még ma is a családunkhoz való tartozás és összetartozás érzését kelti bennünk.  

Talán egy nap az unokáim is ugyanahhoz az asztalhoz ülnek majd. És azt szeretném, ha megismernék Jože nagypapánk történetét. Hogy ők is értékeljék a munkáját, és megismerjék őseik történetét. 

Ez az asztal a családunk része. Emlék és bizonyíték arra, hogy a tudás, az értékek és a szeretet nemzedékről nemzedékre öröklődhetnek. 

Maja Grošelj, 2026. augusztus 11.