SZLOVÉNIA 5 ALAPVETŐ ÉRTÉKE

Kezdetben a télnek tulajdonította, mivel abban az évben a hideg sokkal jobban megmutatta a fogait, mint az előző években. 

Egy nap, amikor késő délután hazafelé tartott, eszébe jutott, hogy el kell mennie az élelmiszerboltba, hogy élelmiszert és más szükséges dolgokat vegyen. Leparkolt a bolt előtt, amely több kilométerre volt az otthonától, és elindult az élelmiszerekért. 

Egy ideig eltévedt a polcok között, és egy ismerős eladóval beszélgetett, majd visszatért a parkolóba. Amikor beült a kocsiba, hogy beindítsa, kellemetlen meglepetés érte; a kocsi nem adott ki magából semmit. 

Az első sokk hatására a feje megzavarodott. Amikor kiszállt az autóból, kétségbeesetten töprengett, mit tegyen. Egy férfi állt a közelben, és figyelte a helyzetet. Azonnal melléje lépett, és azt mondta: »Asszonyom, látom, nem tudja beindítani az autót. Értek egy kicsit az ilyen dolgokhoz, és meg tudom nézni, mi a baj, ha megengedi?« Mondta. 

»Persze, mindegy. Nagyon hálás lennék« - válaszolta, és a remény apró szikrája felcsillant benne. A barátságos férfi, aki Gregorként mutatkozott be, gyorsan rájött, mi a probléma. »Az akkumulátora nyilvánvalóan lemerült« - mondta. »Vennie kell egy újat. Ez már megtette a hatását« - tette hozzá. 

Anica bólintott, miközben azon gondolkodott, hogyan fog hazajutni. 

»Segíthetek beindítani a kocsit a kábelekkel, hogy vezethess - ajánlotta fel Gregor. 

»Az nagy segítség lenne« - válaszolta megkönnyebbülten. 

Gregor, akinek az autója csak néhány parkolóhelyre parkolt, a saját kocsijával hajtott, és néhány perccel később a lány autóját is kiképezte. 

Anna arcán széles mosoly jelent meg. »Ó, köszönöm szépen! Visszafizethetem a segítségedet?« kérdezte. 

»Csak vegyél egy új akkumulátort, amilyen hamar csak lehet. A többi dologgal ne törődj. Szívesen segítek. Nekem ez természetesnek és emberi dolognak tűnik« - válaszolta Gregor. 

»Bárcsak több ilyen ember lenne, mint te. Így minden problémát gyorsan meg tudnánk oldani« - válaszolta a lány, és lassan elköszöntek egymástól. 

A hazafelé vezető úton Anita melegséget érzett a szívében. Jó érzés kísérte, és az a gondolat, hogy milyen jó megtapasztalni, hogy ha valaki rászorul, nem elfordul, hanem segít. Mindannyian kerülhetünk valamikor kiszámíthatatlan és szerencsétlen helyzetbe. Néha te segítesz, néha valaki más segít neked, és ezzel bezárul a kedvesség köre.

Mateja Sekavčnik, 2026. 3. 5.