SZLOVÉNIA 5 ALAPVETŐ ÉRTÉKE

Természetesen nem azt akartam mondani, hogy nem ismeri Prekmurjét, hanem éppen ellenkezőleg, kiválóan ismeri. Nem tudja és nem is akarja megtagadni a gyökereit, ami nem is baj. 

Ő természeténél fogva nyugodt és inkább ritkán szétszórt ember. Néha azonban valami vagy valaki skála az ő békéje. A legjobb, amit ilyenkor tehet, hogy hátrál néhány métert, és nyugodtan megvárja, amíg kimondja a káromkodási repertoárjában szereplő összes szót, amelyeket biztosan nem talál a szótárban. A mi Markónk már csak ilyen. Most pedig térjünk rá a történet lényegére. Valójában ez nem csak egy történet, hanem Marko életmódjának illusztrációja. 

Évek óta lelkiismeretes munkásként keresi a kenyerét a szomszédos Ausztriában. Műszakos munkája, amely igen megterhelő, nem akadályozza meg abban, hogy otthon a ház körüli és a gazdaságban végzett munkákat elvégezze. De mindig kész volt arra, hogy másoknak segítsen, fizikai munkával és más módon is. 

Így volt ez tavaly is, amikor a nővéremmel egy különleges tanfolyamon szerettünk volna részt venni Bledben. Már majdnem lemondtunk az ötletről, de aztán Marko odajött hozzánk, és azt mondta: »Menjünk el erre a tanfolyamra, kölcsönadom a pénzt. Remélem, hasznotokra válik majd a tanfolyam«. Hűha, ez egy nagy öröm és boldogság pillanata volt számunkra, és egy szívünk vágyának beteljesülése. Még mindig hálás vagyok ezért Márknak. Azt hiszem, ő azon kevés emberek egyike, akik hajlandóak ilyen módon segíteni. 

Tavaly télen Marko és párja, Sabina Celjébe mentek, hogy meglátogassák egy barátjukat, aki egy sérülés miatt betegszabadságon volt. Amint befordultak az udvarára, látták, hogy azt teljesen beborítja a hó, és nehéz eljutni egészen a bejárati ajtóig. Marko gyorsan köszönt a barátjának, majd megkérdezte: »Hol van nálad egy lapát, hogy megtisztíthassam az udvarodat?«. Valószínűleg mondanom sem kell, mennyire örült barátja, hogy ilyen kedves segítséget kapott. Az elsietett, hogy megköszönje, de Marko - csendes és egyszerű, amilyen ő - csak szerényen annyit mondott: köszönöm.

Marko gyakran a segítségére siet, és hadd említsek erre még egy példát ebben a történetben. Tavaly kölcsönadta az autóját egy barátjának, aki autója lerobbanása miatt rászorult. Nem néhány napra, hanem néhány hónapra. 

Mint azt már megtanultuk, nagyon kevés olyan ember van közöttünk, aki hajlandó bizonyos dolgokat megosztani másokkal. Ezért tiszteljük és becsüljük meg az olyan embereket, mint Marko, mert példát mutathatnak nekünk. Mindannyian ismerjük a jól ismert mondást, miszerint "csendes vizek csordogálnak a partjukon". Ezt lehetne használni Marko csendjére és szűkszavúságára is, de tettei elnyomják a sok hangoskodó embert, akik csak Sikítanak, de nem keveset tesznek.

Ez a történet mindannyiunk számára emlékeztetőül szolgálhat arra, hogy néha jobb, ha csendben maradsz és figyelsz, így megérezheted, ha valakinek segítségre van szüksége. Aztán persze megtesszük értük, amit tudunk, és ami helyes..

Jožica Kous, 23. 3. 2026