Úgy döntöttem, hogy meglátogatom a birtokán, amelyről a barátom csodálattal beszélt. Amikor megérkeztem, melegséget és hitelességet sugárzó mosollyal fogadott. A birtoka a béke oázisa, ahol kertek, gyümölcsösök és fák fonódnak egymásba. Minden egyes sarka a maga történetét meséli el a fáradságról, a szeretetről és az odaadásról. Munkája toleráns; kitartó és lassan dolgozik. Engem leginkább a barátságos méhek ragadtak meg. Mindenhol kaptárak voltak, ahol a méhek akartak lenni, de egyikük sem volt éhes, vagy próbált megcsípni. Hogy miért?
Rajkó azt mondta: "Mert nem lopom el a mézüket. Ha túl sok van nekik, akkor elveszem, de ha rossz a termés, és csak maguknak van, akkor hagyok nekik ennivalót a kicsinyeknek." Ez nekem nagyon igazságosnak, fenntarthatónak és környezetbarátnak tűnik.
Rajkó olyan ember, aki hisz a közösség erejében. Bár a legtöbb munkát ő maga végzi a birtokon, mindig szívesen látja azokat a segítőket, akik szeretnének hozzájárulni vagy tanulni. Nagylelkűsége nem ismer határokat; önzetlenül osztja meg az évek során megszerzett tudását bárkivel, aki érdeklődést mutat. Türelme és az a képessége, hogy inspirálja az embereket, figyelemre méltó. Mindig is önkéntesen segített fiatal szülőknek abban, hogy otthon vagy a közösségben tanult gyermekeiket neveljék és tanítsák.
Az egyik dolog, ami szintén megragadott benne, az volt, hogy gondját viselte a birtok egy olyan részének, amely nem az övé volt. Amikor rájött, hogy nincs gazdája, vagy nem is talált, úgy kezdte el gondozni ezt a földdarabot a birtoka mellett, mintha a sajátja lenne. Gyümölcsfákat ültetett, parkosította a kerteket, és a lehető legjobb állapotban tartotta a földet. Mindig azt mondta: "Ha a tulajdonos visszatér, visszaadom neki a fákkal és terményekkel gazdagított, jól karbantartott birtokot, és nem kérek érte cserébe semmit, mert hálás vagyok, hogy most én élvezhetem ezt a földet". Ez mélységes őszinteségét és a mások tulajdona iránti tiszteletét tükrözi.
Rajkó annyira nyílt és őszinte volt, hogy mindig helyesen cselekedett, és lelkiismeretes döntést hozott, amit az eredményei is alátámasztottak. Így minden, ami nehéz volt az életében, áldássá vált számára. Ahogyan ő is nyitott és őszinte volt másokkal, és azonnal megadta nekik, amit kértek, még ha igazságtalanul is, valaki más még többet adott vissza neki. Nem ismerek senki mást, aki ennyire őszinte és ennyire energikusan áradó lett volna. Valójában úgy viselkedik, mintha mindannyian egyek lennénk. Amíg nem találkoztam vele, nem ismertem ezeket a tulajdonságokat. Ő a példaképem, ezért kezdtem el magam is így viselkedni, és valóban elkezdtem bőségesebben aratni az élet gyümölcseit.
Mértéktartása és szerénysége minden cselekedetében megmutatkozott. Bár sokat elért, soha nem kereste az elismerést vagy a dicséretet. Elégedettsége a belső békéből fakadt, és abból a tudatból, hogy az értékeinek megfelelően él.
A Rajko Bošnjakkal való találkozás megtanított arra, hogy mennyire fontos az autentikus élet, a tudás megosztása és a hídépítés az emberek és a természeti környezet között. Az ő példája arra ösztönzött, hogy ma még inkább értékeljem a természetet, a közösséget és azokat az értékeket, amelyek összekötnek bennünket. Az ő története arra emlékeztet, hogy mindannyian, bármilyen körülmények között is élünk, hozzájárulhatunk egy jobb és összekapcsolt világhoz. Rajkó megtanított arra, hogyan fogadjam el a világot olyannak, amilyen, és ne féljek tőle.
Silva Požleb, 2025. 3. 15.
Magyar 
Slovenščina 
Italiano 
English (UK)