Szerencsére az individualizmus nem mindenhol érvényesült.
Teljesen más hangulatot áraszt a völgyre irigylésre méltó kilátással rendelkező kis dombos település, Javornik nad Štorami. Itt jól megmaradt a szomszédi harmónia és támogatás, a szomszédok gyakran segítenek egymásnak a mindennapi teendőkben. Emellett gyakran látogatják egymást, és egyébként is kellemes baráti légkör uralkodik közöttük.
Ez utóbbit a saját bőrömön tapasztaltam néhány nappal ezelőtt, amikor Szlovénia e gyönyörű részein jártam. Ahogy a teraszon ültem, élveztem a napsütést és a kellemes napsugarakat az arcomon, észrevettem a közelben egy férfit, akit úgy hívtak. Miran Slomšek, aki épp tűzifát szedett a szomszéd földjén. Miután egy ideig a tűző napon dolgozott, a nővérem javaslatára vittünk neki egy hideg italt, hogy felfrissüljön egy kicsit. Vidáman üdvözölt bennünket, és egy kellemes beszélgetést folytattunk.
Miran elmondta, hogy az óriási fa, amely az egyik szeles éjszakán a szomszéd háza mellett dőlt ki, már jó ideje egyedül állt. Tudta, hogy a szomszédja általában nagyon elfoglalt a munkával és a házimunkával a farmján, ezért felajánlotta, hogy segít neki kivágni a fát helyette. A szomszéd beleegyezett, Miran pedig feltűrte az ingujját, kezébe vette a láncfűrészt, és néhány órán belül a lefűrészelt fa mellett egy jókora halom tűzifa állt.
Beszélgetésünk során Miran szépen lezárta egy gondolattal, amely jól illusztrálja a Javornik nad Štorami lakosainak egymáshoz fűződő szomszédsági kapcsolatait: "Nagyon jó szomszédok vagyunk. Sok faluban nem azok, mert csak azt nézik, hogy kinek van több, nem pedig azt, hogy adakoznak vagy segítenek". Hozzátette: "Miért lenne ez így, ha végül is senki sem kerül hátrányos helyzetbe a részvétel miatt?"
Ezt a történet megerősítette. Miran szomszédja nagyon örült, hogy segíthetett neki, de a maga módján meg is akarta köszönni. Cserébe odaadta neki a kidőlt fából megmaradt tűzifát, mert neki már volt elég. Miran örömmel fogadta el a tűzifát.
Mateja Sekavčnik, 10. 3. 2025. 10. 3.