SZLOVÉNIA 5 ALAPVETŐ ÉRTÉKE

A történetét hallgatva eszembe jutott a sok szerény család. Ő egyike azoknak az embereknek, akiknek nincs szükségük sok mindenre a boldogsághoz és a békéhez. Nem lepett meg az ő története és a március nyolcadikának története.

»Szegény családból származom, így már majdnem gyerekkoromban dolgoznom kellett. Az első munkahelyem a gépészetben volt.«

»Izolában? Az egy gyár volt, sok jó játékkal« - szakítottam félbe. 

Bólintott, és azt mondta: - Ez igaz volt, és a munkások között jó volt a viszony. Megbíztunk egymásban, tiszteltük és kedveltük egymást.»

Bólintott, ismét elmosolyodott, majd folytatta: - Akkoriban - régen volt már - a feleségek szegfűt kaptak március nyolcadikára. A vezetőségtől kaptuk őket. Az igazgató, aki nagyon jószívű ember volt, maga találta ki az ajándékot, mert nagyon tisztelt bennünket.»

»Kaptál játékot?« - ujjongtam, mint egy gyerek.

»Ó, nem. Azt mondtam, hogy ez az ő ajándéka, és mi nők 325-en voltunk a gyárban«.«

»Ó, értem. Még ha a legszerényebb játék is lenne, akkor is túl sok lenne« - vallottam be, és alig vártam, hogy megtudjam, mivel állt elő ez a férfi.

»Egyszerű volt, de nagyon eredeti. Egyik nőtől a másikig ment. Mindegyik kinyújtotta a kezét, és adott neki egy gyűrűt.«

»Egy gyűrű?«

»Igen, a gyűrű. Fogta, megtisztította és lecsiszolta.«

»Milyen érdekes és igazán eredeti. Nagyszerű ötlet egy egyszerű módon felvidítani és megajándékozni a szomszédot. Számomra is ez lenne a legszebb ajándék, többet érne, mint egy virág, amit megveszel és egyszerűen odaadsz. Nem mondom, hogy egy virág nem egy figyelmes ajándék, de nincs jobb egy gyerek által készített rajznál vagy egy csokor szeretettel szedett harangvirágnál.«

Landi asszony nevetve folytatta: 

»Amikor odajött hozzám, kinyújtottam a kezem, bár nem csillogott gyűrű az ujjaimon.

,Neked nincs? - kérdezte tőlem.

,Nem tudom - válaszoltam. Soha senki nem adta nekem. De még ha adnék is, akkor sem viselném.’

Csodálkozva nézett rám, leült mellém, és kedvesen, mint egy apa, azt mondta: ’Te, kislányom, rendelkezel az egyik legszebb tulajdonsággal: a szerénységgel!«".«

Landi asszony befejezte a történetet, és felébredt bennem azoknak a régi időknek az emléke, amikor szüleink tudták, hogyan kell szerénységre, mértékletességre és szeretetre nevelni. Azokra az időkre, amikor elégedettek és boldogok voltunk egy apró, szívből adott ajándékkal.

Darinka Kobal, 2026. 2. 4.