Keresztanyám nem csak ügyes házvezetőnő volt, hanem egy nagy szívű, csillogó szemű ember is. Ahol házias ételek, sütemények és meleg mosolyok illata terjengett, ott ő is ott volt.
Szívvel-lélekkel sütött. Minden sütemény és minden kenyér, amely kikerült a kezei közül, az ő melegségének egy részét hordozta. Aktívan részt vett a parasztasszonyok munkájában, segítette a házi sütés hagyományának megőrzését. Gyermekeknek tartott workshopokat is, ahol türelmesen megtanította a kis kezeket, hogyan kell kifliket, fánkokat és kekszeket formázni.
"A sütés nem csak egy munka" - mondta gyakran, miközben lisztes kezével könnyedén megkocogtatta az asztalt. "A sütés egy közös szeretet. És amikor kenyeret sütsz, melegséget is sütsz valaki másnak."
De Mária jósága nem csak azok számára volt, akiknek sok mindenük volt. Tudta, hogy van a faluban olyan család, amelyet inkább csíp, mint simogat az élet. Szegénység ült az asztaluknál, és oly gyakran még egy falat kenyérre sem volt elég.
Mária nem maradt közömbös ez iránt. Minden reggel sütött még valamit - egy illatos kenyeret, egy édes zsemlét, néhány kekszet. Aztán mindezt egy kosárba tette, és csendben a házuk felé sétált.
"Tessék - mondta gyengéden, az ajtajuk előtt állva. "Valamit mára, hogy tele legyen a gyomrotok, és a szívetek egy kicsit kevésbé legyen nehéz."
Eleinte félénken fogadták, de minden egyes nappal egyre inkább várták és üdvözölték az érkezését. Hamarosan a gyerekek olyan boldogan várták az ajtóban, mintha egy igazi mesebeli lény érkezett volna. "Mária néni, mit hoztál nekünk ma?" - kiabálták, körbeugrálva őt.
"Nézd, itt van neked is egy - nevetett, és egy frissen sült kenyeret vagy édes kekszet nyomott a kezükbe. "Mert minden gyerek megérdemel egy kis édességet az életében".
Soha nem fogadott el fizetséget, soha nem követelt elismerést. Úgy gondolta, hogy a küldetése egyszerűen az, hogy megossza, amit tud és amije van.
"Tudod - vallotta be nekem egyszer, amikor együtt dagasztottuk a tésztát -, néha egy kenyér többet jelent, mint száz szép szó. És ha csak egy gyereket is mosolyra tudok fakasztani a kenyeremmel, akkor már megérte a fáradozásom".
Marija Zabav több volt, mint keresztanya. Ő volt a megtestesült melegség, a szem elől tévesztett dolgok kitartó őre és a szeretet szelíd tanítója, amely a legegyszerűbb formákban - a frissen sült kenyér illatában és egy éhes gyermek mosolyában - nyilvánult meg.
Zala Krupljan
Magyar 
Slovenščina 
Italiano 
English (UK)