SZLOVÉNIA 5 ALAPVETŐ ÉRTÉKE

Barátok voltunk a lányával, aki huszonhárom éves korában meghalt, és a halála után barátok lettünk. Mivel ifjúkoromat abban a plébánián töltöttem, ahol egész életében élt, és később is oda tértem vissza dolgozni, a nővéremmel és az édesanyámmal együtt, öregkoráig gyakori kapcsolatban voltunk. Örültem, amikor időnként szeretetét kimutatta nekem házi tésztával, tojással, sajttal, de ugyanakkor kellemetlen helyzetbe hozott, mert nem tudtam, mivel tudnám felvidítani. Mindig azt mondta, hogy neki mindene megvan, amire szüksége van, és ráadásul a legboldogabb lenne, ha itt-ott adnék neki egy kis szabadidőt.

Történt, hogy egy vasárnapi ebéden voltam egy kocsmában, ahol három fiatal harmonikás - egyikük az én rokonom - feszítette a harmonikáját ebéd után. Annyira lenyűgözött a játékuk, hogy mindegyikük harmonikájának szíja alá bedugtam öt eurót. Bátorításként. És eszembe jutott, hogy jó lenne ugyanennyit adni a másik három iskoláskorú rokonomnak is, akikkel ritkábban találkozunk, de még mindig szeretjük egymást. És odaadtam nekik. Akkoriban gazdasági válságban voltam, ezért rögtön utána szemrehányást tettem magamnak, amiért megosztottam a pénzt, pedig nagyon közel áll hozzám. Azonnal legyintettem, mert semmit sem élvezek jobban, mint a jót és a szépet megosztani, még akkor is, ha az csak öröm és vidámság. Igyekszem azt tenni másokért, amit én is szeretnék, hogy mások tegyenek értem. Nagyon sokszor előfordult már, hogy valaki kedvességgel és jósággal lepett meg, és ezzel felírta magát a szívem oldalára, és én szeretném, ha az emberek ezen az oldalán találnám meg az emlékezés helyét. A kedvesség tettei gazdagítják az adakozót és a befogadót is.

Aznap este meglátogattam anyámat. Nem sokkal az érkezés után átadott nekem egy nagy ajándéktáskát. "Hogy ne felejtsem el" - mondta. "Ezt Milka néni küldte neked." Az én drága Milkám megint rám gondolt. A táskában egy nagy kerék házi tehénsajt és száz euró volt. A pénz egy borítékban volt, rajta egy cetlivel, hogy vegyek magamnak egy kis apróságot.

Elmosolyodtam, és hangosan mondtam: "Van egy mondás, miszerint minden visszajön vagy megfizet, de ilyen gyorsan és ilyen nagy érdeklődéssel még nem láttam" - kommentáltam a táska tartalmát, és nevettem. Ahhoz, hogy az anyám konyhájában összegyűltek megértsék a megjegyzésemet a kapott ajándékról, el kellett mondanom nekik a pénzbeli ösztönzésről és a szemrehányásokról szólót. 

Jerica Strle, 2025. febr. 10.