SZLOVÉNIA 5 ALAPVETŐ ÉRTÉKE

Nem mindenki ismer egy Tine Ličan nevű fiút, aki ebben a szlovéniai városban él.

Az ő története kicsi, ahogy ő is kicsi volt akkoriban. Hét éves volt. Gyakran meglátogatta velem édesanyámat, Verát, a dédnagymamáját, aki élete utolsó éveit egy idősek otthonában töltötte.

A dédnagymamája mozgásképtelen és demens volt. Bár magatehetetlen volt és a saját világában élt, jól kijöttek egymással. Olyan játékokat hozott neki, amelyek mindkettőjük számára érdekesek voltak. Minden alkalommal mosolyt, vidámságot, gyermeki melegséget és fényt hozott a szobába.

Az egyik legviccesebb történet az volt, amikor Tine úgy lépett be a szobájába, hogy egy sisak volt a fején, amely az egész arcát eltakarta, és így felismerhetetlenné tette. Nem tudom, hogy kedves Verica mit képzelt akkor, de a gyerekes bohóckodása hangosan megnevettette. Mindketten olyan ragályosan nevettek, hogy még egy arra járó gondozó is elcsodálkozott, miféle színház folyik Verica asszony szobájában. 

Tine megkérdezte, hogy Nona Vera - így hívta - mikor hagyja el az ágyat, hogy ő is feküdhessen benne. Honnan vette, hogy ő is ezen az ágyon fog uralkodni, amikor már sokszor szundikáltak rajta együtt, ami nagyon jólesett neki!
A lehetőség akkor adódott, amikor a dédnagymamája kerekesszékbe került, így az ágy szabaddá vált. Tine kényelembe helyezte magát rajta, és rajzfilmeket nézett a tévében. Á, szóval ez volt a kívánsága!

Tine korához képest rendkívül együttérző volt. Őt és dédnagymamáját mérhetetlen és különleges kapcsolat fűzte össze. Mindketten úgy viselkedtek, mint a gyerekek, mégis Tine volt az, aki szemmel tartotta az akkor 93 éves asszonyt, masszírozta a kezét, tápláló krémet kent a kezére, megfésülte a haját, kanalazta a gyümölcskását, majd megtörölte a száját. Láthatóan élvezte, hogy segíthet neki.

Tiszteletet mutatott iránta, időt adott neki, alkalmazkodott az új helyzetéhez, amely más volt, mint amiben néhány évvel ezelőtt volt. Gyermeki tettei példaképként álltak a körülötte lévők elé.

Az együttérző Tinet története példává vált az egész családunk számára, bizonyítva, hogy még a legfiatalabbak is képesek jelenlétükkel és cselekedeteikkel az idősek javát szolgálni. Tine megmutatta, hogy a tisztelet, a mások segítése, az együttérzés és a családhoz tartozás nem csak szavak, hanem mindennap megélhető értékek.

A kedves szó és az együttérzés olyan gazdagság, amely a szív nagyságát mutatja.

                                                                                                          Bernarda Jenko, 2025. 2. 17.