SZLOVÉNIA 5 ALAPVETŐ ÉRTÉKE

»Senkinek sem szabad egyedül lennie karácsonykor« - mondta, és valószínűleg ezért hívta meg a lányát és annak családját évről évre.

»És a nagyapámmal sem lehetünk egyedül - tette hozzá.

Ez már évek óta így van, és a két unokám már felnőtt. Elfoglaltak a tanulással és a munkával. Mint más családokban, itt is nehezebb volt a napi összejöveteleket megszervezni. A nagymama mindezt megértette, de tavaly aggódott. Megbeszélték, hogy 17 órakor összejönnek, de akkor nem volt senki. Este 6-kor sem, és akkor a nagyi lement a lenti lakásba, hogy megnézze, mi a helyzet. Az unoka, Žan érkezett elsőként, azt mondta, hogy egy barátja látogatóba jött, és egy kicsit késni fog.

»Máris megyek - mondta a barátom bocsánatot kérve.

»Mész a karácsonyi vacsorára?« Nagymama megkérdezte.

»Nem, egyedül vagyok otthon - válaszolta.

»Hol vannak a szüleid?« - kérdezte a lány meglepetten.

»A nyaralóban vannak - mondta röviden.

»Ki vár rád otthon? Ki lesz veled szenteste?« kérdezte.

»Senki - válaszolta, és már indult is volna.

»Kedves fiúk, ez nem így működik. Senki sem maradhat egyedül karácsonykor, úgyhogy gyertek velem mindketten, gyorsan.«

Közben megérkezett a fiatalabbik unoka lánya és barátnője. Együtt mentek a nagymama lakásába, ahol nagyon csábító illat terjengett. Gyorsan székeket hoztak, tányérokat tettek az asztalra, és forró, illatos levest töltöttek. Vacsora közben kellemesen elbeszélgettek, és felidézték a régi idők karácsonyát. Miután karácsonyi énekek dallamára elfogyasztották a vacsorát, a lányom felvágta a tortát és felszolgálta az italokat. 

Élénk beszélgetés közben megszólalt a csengő. A nagymama kinyitotta az ajtót, és meglátta idős barátját. Otthon nem vacsoráztak együtt, nem volt meleg és szeretetteljes légkör, ezért egyedül, kábultan sétálgatott. Nem tudta, hol áll meg, merre visz az út, de jött, ahogy parancsolták. Minden, de minden megmaradt a finom vacsorából, és bár eleinte védekezett, élvezte az ételt. A sütemény fölött beszélgetett, és a történetei, a gyermekkori karácsonyi ünnepségekről szóló emlékei mindenkit magával ragadtak. 

Sokáig beszélgettek és nevetgéltek, mielőtt hazament, és a családja is követte.

Nagymama csendben és békében leült az asztalhoz. Mérhetetlenül boldog volt. Mindig attól félt, hogy ő és nagyapa egyedül lesznek ezen az estén, de végre volt két barátjuk, akik egyébként magányosak és éhesek lettek volna; nem ételre, hanem szeretetre, meleg szavakra és egy felejthetetlen karácsonyi estére.

Darinka Kobal, 26. 2. 2025. 26.