SZLOVÉNIA 5 ALAPVETŐ ÉRTÉKE

Az utóbbi kialakításába rengeteg időt, energiát és örömöt fektetett, ráadásul gyönyörű környezet veszi körül. 

Dušan nem csupán munkaszeretetéről ismert, ami az életében nagyon is jól jön neki, hanem arról is, hogy természeténél fogva vidám ember, aki alkalom adtán vagy csak úgy, a saját örömére szívesen énekel és zenél. Én magam is megismerhettem őt, mint egy jószívű embert, aki gyakran segít azoknak, akiknek segítségre van szükségük. Nem ritka, hogy tele van a keze munkával, amikor találkozunk. 

»Ma segítettem egy ismerősömnek a halakat átszállítani az új halastavába« – mondta mosolyogva, amikor néhány hete találkoztunk. Gyakran tesz ilyen gesztusokat másokért. Segítőkészsége kellemes meglepetésként ért, amikor nemrég magamnak is szükségem volt egy szívességre, mégpedig arra, hogy néhány dolgot kisteherautóval szállítson el.  

Véletlenül éppen akkor sétáltam el a háza mellett, és mivel éppen kint volt, meghívott egy kávéra és egy kis beszélgetésre. A kellemes beszélgetés közben panaszkodtam a problémámról, és ő felajánlotta, hogy elviszi ezeket a dolgokat. »Ez tényleg nem probléma. Ezt úgyis elintézem útközben« – mondta. 

Örültem a felajánlott segítségnek, ami révén megoldódott a problémám. Azon az estén és még néhány napon később valóban jelentkezett, és elintézte mindazt, ami szükséges volt. A nap végén elgondolkodtam azon, hogy sokan nem foglalkoznának ezzel anélkül, hogy cserébe valamit várnának. Különösen nem néhány napon át. Ezért még inkább hálás voltam Dušannek. 

Aranyat ér, ha valaki segít neked, amikor segítségre van szükséged. Ugyanígy az is, ha bízhatsz valakiben, mert őszinte és betartja a megállapodásokat. Manapság, amikor sokan gyorsan megfeledkeznek az ígéreteikről, jóleső érzés olyan embert ismerni, aki betartja a szavát. Dušan minden bizonnyal ilyen. 

Mivel azonban az élet végül is az egyensúlyra törekszik, néha ő is részesül a jóságban. Előfordul, hogy neki is segít valaki. 

»Ha valaki valaha is segített nekem, azt nem felejtem el, még ha már évek teltek el azóta is« – mondta egyszer nekem. Ezzel bebizonyosodik, hogy az a régi szlovén közmondás amit vetesz, azt aratod igaz. Remélem, hogy a jót továbbra is jóval viszonozzák.

Mateja Sekavčnik, 2026. augusztus 3.