SZLOVÉNIA 5 ALAPVETŐ ÉRTÉKE

Az alábbiakban bemutatom az egyiket, amelyik kiemelkedik egy ember őszinte elkötelezettségével és szívből jövő kedvességével. Slavko úr megható története, aki biztonságos menedéket nyújtott a cicáknak, naponta háromszor hoz nekik enni, mindegyiküket név szerint ismeri, és saját költségén sterilizálta őket.

A kölcsönös támogatást nemcsak az emberek között kell megosztani, hanem az állatokkal való együttérzésben is, amelyeknek nincs hangjuk. Ez az a fajta segítség, amelyet Slavko úr nap mint nap újra és újra felajánl.

A történet Maribor szívében játszódik, ahol egykor a kertek virágoztak. Ma már nem léteznek, de az egyikben megmaradt egy faház, amely Slavko úr és felesége tulajdonában volt. Slavko meleg és biztonságos otthonná alakította át a cicák számára, megvédte az időjárástól, és hungarocell házikókat, puha ágyakat és etetőtálakat rendezett be benne.

Slavko egyszerűen imádja a cicákat. Azokat, amelyeknek nincs gazdájuk, magáévá teszi, és odaadóan gondoskodik róluk. Naponta háromszor hoz nekik enni, először reggel 6-kor. Visz nekik konzervet, brikettet és néha a feleségével közösen készített ételek maradékát. Ha valaki plusz ételt hoz a cicáknak, örökké hálás a gesztusért. Slavko annyira törődik a cicákkal, hogy hétvégén alig mer kimozdulni, mert aggódik, hogy éhezni fognak.

Jelenleg körülbelül kilenc cicáról gondoskodik, de mindig újak kúsznak a sarkon, így a számuk folyamatosan változik. Színük, jellemük és játékosságuk alapján különbözteti meg őket, a leghűségesebbeknek pedig a Mamica, Straško, Tigrica, Bezrepko, Sivko, Bela és Gluha neveket adta. Sok időt tölt velük, és őszintén élvezi a társaságukat.

Azt mondja, hogy minden éhes állat megérdemli, hogy etessék. Slavkót a kedvességéről, a macskák és más állatok iránti szeretetéről ismerik. Amíg csak teheti, gondoskodik róluk, mert úgy érzi, hogy a maguk módján viszontszeretik őt. Otthon is van egy házimacskája, Mikica.

Slavko úr, szeretetével nemcsak a szomszédságában élő embereket érintette meg, hanem tetteivel egész Szlovéniában megihleti a szíveket. Köszönjük mindazt, amit tesz. 

Andreja Bakšič Grozdina, 2025. 12. 15.