Melegsége, sziporkázó temperamentuma és őszinte szíve tette őt különlegessé. Olyan ember volt, akiben meg lehetett bízni, és aki mindig talált időt arra, hogy segítsen. Az élete tele volt nevetéssel és pozitív energiával, de másokkal való törődéssel is. Így nevelték őt.
Tavaly történt valami, ami mélyen megrázta Vesnát. (Gyermekkori) barátnője, Ana, akivel Vesnával sok közös kalandot éltek át, nehéz helyzetbe került. Hirtelen munka nélkül maradt. Egyedülálló anya két iskoláskorú gyermekkel, megtakarítások nélkül, a számlák pedig egyre csak gyűltek. Az infláció felnyomta az árakat, minden termék egyre drágább lett, ő pedig esténként tehetetlenül ült a konyhaasztalnál, és azon töprengett, hogyan fog boldogulni.
Vesnának nem kellett sokáig várnia a döntésre. Eszébe jutottak azok az évek, amikor Annával együtt szaladgáltak a réteken, bújtak az erdőben és álmodoztak a jövőről. Emlékezett arra, hogy mindent megosztottak egymással - az utolsó nyalókától kezdve a gyerekkori titkokig. Most, hogy Anna bajban volt, tudta, hogy tennie kell valamit.
Elment a könyvesboltba, és elkezdte megtömni a bevásárlókosarát. Füzetek, zsírkréták, ceruzák, tollak, vonalzók, ragasztószalagok - minden, amire a két gyereknek szüksége volt. Amikor meglátta az iskolatáskákat, arra gondolt, mennyire örülnének a kicsik az újaknak, és gondolkodás nélkül beletette a kosarába.
Amikor Anna házához ért, bekopogott, és széles mosollyal átadta a bevásárlószatyrokat. Anna mozdulatlanul állt. Először csak némán nézte, majd könnyek gördültek végig az arcán.
"Vesna... ezt nem tudom elfogadni... Ez túl sok - suttogta remegő hangon.
Vesna megfogta a kezét, és megszorította. "Ne beszélj ostobaságokat. A gyerekeknek mindent meg kell kapniuk, amire szükségük van. Ez nem szívesség, hanem barátság."
Anna a karjaiba rohant, könnyek folytak, de a szemében hála csillogott.
Néhány nappal később Vesnát meglepték a küszöbén. Egy nagy kosár, tele házi készítésű sajttal, túróval és friss zöldségekkel Anna kertjéből. A tetején egy kis cédula volt, amin ez állt: "A hála nem ismer árat."
Vesna mosolyogva olvasta az üzenetet, és melegség járta át. A nagymamája mindig azt mondta: "A kedvesség mindig visszatér. Amit a szívedből adsz, az egy nap a legszebb formában tér vissza hozzád."
És Vesna tudta, hogy ez nagyon is igaz.
Zala Krupljan, 2025. 3. 18.
Magyar 
Slovenščina 
Italiano 
English (UK)