SZLOVÉNIA 5 ALAPVETŐ ÉRTÉKE

Természetesen nem szabad olyan helyen parkolnia, ahol akadályozhat másokat, vagy ahol ez tilos. Még nagyobb problémát jelent a parkolás a városközpontban vagy annak környékén. Óvodák és iskolák környékén. Itt percekről van szó, nem pedig hosszú parkolási időkről.

Két gyermekem óvodába és a Ledina Általános Iskolába járt. Akik ismerik őket, azok tudják, miről írok. Minden nap ugyanaz a történet. Ahhoz, hogy a gyermekemet az óvodában és az iskolában leadhassam, öt percig kell keresnem egy parkolóhelyet a közelben. Persze itt a gyorsaság a lényeg. Mindenki alacsony indulással és minél gyorsabban. Mindannyian kerestük azt a néhány parkolóhelyet, ami erre kijelölt. Az idő letelte után fizetni kellett a parkolásért. Ha nem voltál elég gyors, akkor kaphattál egy értesítést a rendőrségtől egy büntetőcédulával.

Mint mindig, most is sietek. Leparkolok, leírom az időt, csörög a telefon, felveszem, becsukom az ajtót és sietek. Felveszem a gyereket, és máris indulok a kocsihoz. Közben kétségbeesetten keresem a kocsikulcsomat. Amikor a kocsihoz érek, teljesen biztos vagyok benne, hogy elvesztettem őket. Újra visszafutok ugyanoda, de a kulcsok sehol sincsenek. Odaérek a kocsihoz, és belenézek. A kulcsok a zárban vannak. Az autóban nincs központi zár. A pótkulcsok a fiókban vannak. 

Felhívom az akkori élettársamat és a gyermekeim apját, és megkérem, hogy jöjjön el és oldja meg a helyzetet. Eljön. Persze nem volt felesleges szavak nélkül, hogy a pótkulcsok nem az autóban, hanem valahol máshol vannak. Közben látom, hogy a közlekedési felügyelők teszik a dolgukat. Gyorsan kiszámolom, mennyi idő alatt érnek el hozzánk. Nem túl sok. Közben felhívom a tűzoltókat, és megkérdezem, mennyibe kerül az autó kinyitása. Túl drága, és várnunk kell. Felhívom a szerelőt, akinek most nincs ideje.

Amíg én telefonálgatok, addig az akkori társam mindent megtesz, hogy minél kevesebb kárral törjön be az autóba. Az őrök csak egy kocsival vannak előttem. Odasétálok hozzájuk, elmagyarázom a helyzetet, és megkérdezem, tudnának-e még egy kis időt adni nekünk. Biztosítom őket, hogy mire visszajönnek, már nem leszünk ott, de ha még mindig ott vagyunk, akkor fizetni fogunk. Értelmesek és kedvesek voltak, és beleegyeztek a javaslatomba. Elhajtottak az autóm mellett. Állok a kocsi mögött, és azon gondolkodom, mit tehetnék még.

Aztán két biciklis rendőr hajt el mellettem. Az egyikük megfordul, megáll, leszáll a biciklijéről, és nyugodtan megkérdezi akkori társamat: "Uram, mit csinál?". Elmagyarázzuk neki a helyzetet, és bizonyítjuk, hogy az autó az enyém, és nem törjük fel. Egy percen belül úgy oldották meg a problémát, hogy az autóban keletkezett kár a lehető legkisebb legyen. Mind a négyen együttműködtünk, kinyitottuk az autót és megkaptuk a kulcsokat.

Megköszöntük a rendőrök megértését és segítségét, én pedig megígértem nekik, hogy a jövőben otthon tartom a pótkulcsokat. Életem során újra és újra megerősödtem abban, hogy hazánk nemcsak természeti szépségeiről, hanem az itt élő emberek kedvességéről is híres.

Mateja Jamnik, 2025. 4. 28.