Jó lenne újra elolvasni egy-két jó könyvet, hiszen időnként fel kell frissíteni a képzelőerőt és a szókincset.
Egy fizetős parkolóban álltam meg. Még mielőtt leparkoltam volna, láttam, hogy egy ismeretlen férfi közeledik az autóhoz. Kedves arcú, mosolygós ember volt, de nyilvánvalóan bajban volt. Rögtön láttam, hogy koldul, és hogy valami nincs rendben vele. Amikor lassan felém sétált, mankóval támaszkodott. A kezében egy magazin és egy papírlap volt. A papírlapról csak annyit sikerült gyorsan kiolvasnom, hogy két gyereke van. Arra következtettem, hogy újságot árul. Az utca királyai, de ezt utóbbit még csak fel sem ajánlotta. Csak valami cseh hangzású kiejtéssel köszöntött: »Jó napot.« Megemlítette a lakás bérleti díját, ezért arra számított, hogy adok neki egy kis pénzt. Még mielőtt kinyitottam volna a pénztárcámat, hogy adjak neki két eurót, megkérdezte, van-e nálam 20 euró.
»Nincs« – feleltem, és odaadtam neki két eurót.
»Kérem, 20 eurót a bérleti díjra« – mondta még egyszer.
Ismét elmondtam, hogy nincs, majd elindultam a könyvtár felé.
Amikor visszatérek, először megnézem, hogy kell-e parkolási díjat fizetnem. Ez 1,1 euró volt. Nincs már érmem, mert az utolsó kettőt odaadtam az úrnak Csehnek. Bedobok egy 10 eurós bankjegyet, de az automat nem fogadja el. Különböző módon próbálom behelyezni, de nem sikerül. Közben félreállok, hogy mások is fizethessenek, majd újra megpróbálom, de hiába.
Eközben két férfi, akik nyilvánvalóan külföldiek voltak, de szlovénül beszéltek, szintén befizették a parkolási díjat, és észrevették a zavaromat. Elindultak a kocsijukhoz, majd az egyikük visszajött két euróval, amit nekem adott. Nagyon meglepődtem. Megköszöntem nekik, elvettem a pénzt, és kifizettem vele a parkolási díjat. Már a kocsiban ültek, és elhajtottak mellettem, én pedig még egyszer megköszöntem nekik. Szándékomban állt legalább 90 centet visszaadni nekik, de az automatából valami ismeretlen okból csak 20 centet kaptam vissza.
Meghatott ez a jó cselekedet, ugyanakkor egy kissé furcsa, szinte kellemetlen érzésem volt, mert úgy éreztem, hogy nem volt lehetőségem igazán megköszönni ennek a jószívű embernek.
És ami a legfontosabb: az a két euró, amit egy ismeretlennek adtam, visszakerült hozzám. Micsoda véletlen. Vagy talán mégsem. Rek a jót jót követi ez több mint igaznak bizonyult. Hiszen azt mondják, hogy minden előbb-utóbb visszatér. Az én esetemben a jó szinte fénysebességgel tért vissza. Mintha az univerzum azt üzenné nekem, amit mindenkinek tudnia kellene: hogy jót cselekedni jó dolog.
Dušan Kozar
Magyar 
Slovenščina 
Italiano 
English (UK)