SZLOVÉNIA 5 ALAPVETŐ ÉRTÉKE

Soha nem gondoltam még olyan intenzíven a cigányokra, mint azon az éjszakán. Ők egy szabad emberekből álló csoport, akik bizonyos értelemben ugyanúgy megosztottak, mint mi: gazdagok és szegények. Ez egy olyan embercsoport, amelyről gyakran beszélünk ezekben a hónapokban, de legtöbbször negatív értelemben. Sok évvel ezelőtt meg voltam győződve arról, hogy minden cigány szegény, de Ida Krampušek asszony Šmelcből, a litijai Tisje Otthon egyik egységéből, meglepett a cigányokról és egy csésze kávéról szóló történetével.

Ez a történet szó szerint életre kelt, előtört az emlékezetéből. Mint a köleskása, amely forr és forr, úgy emlékezett a kávépörkölés bódító illatára.

»Kedves Ida asszony, elmondaná még egyszer, és egy kicsit lassabban, hogy megértsem?« Kérdeztem a már kissé demens hölgytől, mint egy gyerek.

»Soha nem fogom elfelejteni azt a szagot« - mondta.

»Nem értem. Az elejéről kell kezdenünk« - mondtam neki.

»Igen. A cigányok kopogtak, és bejöttek a házba; a konyhába. Megkérdezték anyámat, hogy főzhetnek-e kávét.«

»Nem értem. Nem tudom elhinni, hogy a cigányok egyenesen a házba szoktak jönni« - mondtam.

»Miért nem? Ők is emberek - akárcsak mi -, és a legfontosabb dolog a velük kialakított kapcsolat. Ha tiszteletet éreznek, tisztelni fognak téged« - szokta mondani anyám.

»Azt mondod, hogy a cigányok maguk főzték a kávéjukat? Hoztak magukkal?«

»Igen. Akkor még nem volt, nem is tudtunk róla« - mondta.

»Persze, akkor még árpakávét ittunk - említette Ani és Silva.

»És makk kávé. Arra emlékszem« - tette hozzá Pavle úr.

»Érdekes - mondtam. «A cigányok igazi kávét ittak, te meg árpa- és makkos kávét.»

»Igen, az volt.«

»Megpörkölték a kávébabot, vagy már őrölt kávét hoztak?« - tűnődtem.

»Biztosan megsütötték, mert olyan jó illata volt, hogy Ida emlékezett az illatára« - tűnődött Mária asszony.

Ida bólintott, majd folytatta: - A kávé illata olyan jó volt, hogy a mai napig emlékszem rá, pedig akkor még csak kislány voltam. Még mindig érzem az illatát.»

»És aztán megfőzték, ugye?«

»Igen, aztán megfőzték és megitták.«

»Felajánlották neked?«

»Mindent, amijük volt, megosztottak velünk. Ha apámnak nehéz munkája volt, szívesen segítettek neki.«

»Eddig azt hittem, hogy a cigányok annyira önzőek és szegények, hogy lopniuk kell, de most megtudtam, hogy jószívűek és jótékonykodnak. Nem voltak félelmetesek és nem volt nehéz velük együtt élni« - csodálkoztam. 

»A cigányok nem loptak tőlünk, és szép emlékeim vannak róluk« - zárta őszintén a történetét Ida.

Darinka Kobal, 2026. 2. 8.