SZLOVÉNIA 5 ALAPVETŐ ÉRTÉKE

Néhányan álltunk a sorban, és ekkor hangos puffanás hallatszott, és a hozzánk legközelebb állók látták, hogy egy ősz hajú, idősebb, a kortól görnyedt vállú, idős úr eszméletét veszti. Úgy tűnt, hogy a feje keményen nekicsapódott a polcoknak, ahol letört műanyagdarabok törtek le, és könyvek hullottak le. Hogy édességek voltak-e, nem tudom. Talán még valami más is. Nem számított, mert a tekintetünk félelemmel meredt a földön fekvő úrra. 

Egy fiatal, nagyon fiatal fiú ugrott ki a sorból, hogy találkozzon vele. Nem tippelném meg a korát, mert ha idősebbnek állítom, akkor talán megsértődne, ha pedig fiatalabbnak, akkor talán megsértődne. 

"Hívják a mentőket" - jött valahonnan, de ez a fickó már a telefonban volt: "Igen, itt a postán, az úr elájult...". Ő irányította a mentősöket, és segített az úrnak felállni, fogta a kezét, segített neki egy székre... Mindenekelőtt végig mellette volt. Feltűnés nélkül megkérdezte időnként, hogy érzi magát, miközben a 112-es vonal túloldalán beszélgetett a hölggyel. 

Sokan mások is segítettek - egyikük vizet hozott, másikuk kért valamit. De csak egy maradt végig a gazdája mellett. Ez a fiú, Alen Bajrič.

Már be is álltam a parkolóba. Az ilyen pillanatokban különösen nehéz kitalálni, mennyi idő telik el. De sok autó már átöltözött, és sok ügyfél már be- és kiszállt, mielőtt a mentőautó megjelent a felhajtón. A két mentős odasétált az úriemberhez, aki kissé zavartan ült a posta várótermében, és besegítettek neki a járműbe. Csak ekkor lépett mögé a fiatal fiú. 

Így hát az úriemberrel várt addig a pillanatig, amíg "át nem adta" a mentőknek, ami szerintem nagyon kedves volt. 

"Még mindig egy kicsit sokkos állapotban vagyok..." - nem találta a szavakat, amikor megkérdeztem, hogy mi az. "Azt mondták, hogy hívjam a mentőket, de én azért várok a férfival". Miért segített neki ennyire? "Magam is sokszor voltam már a helyében." Tényleg? "Rossz egészségnek örvendek, ezért sokszor vettek már fel így. Mindig pozitívan álltam a dolgokhoz, miért ne segítenék valakinek, valahol megtérül." 

A gyakorlati segítségen kívül, mint például a mentő hívása, mindig ott volt mellette, még csendben is. Nem kellett volna ... "Talán nem igazán, de ... mintha jobb dolgom lenne, mintha hamarabb elkapnék valamit, ha korábban hazamegyek. Ha lehetek kedves, miért ne lehetnék?"

Megtanították-e a szülei a jó értékekre és arra, hogyan segítsen embertársain? 

"Igen, az anyám egy kis angyalka, az apám is az. Mindig légy jó mindenkivel, és te is ilyen leszel."

A szép tettek számítanak ... 

Petra Škarja, 21. 1. 2025. 21.