Minden egyes jótétemény, legyen az bármilyen nagy, lassan jobbá teszi a világot.

A jóságot nem a kezedben, hanem a szívedben hordozod. És a szív soha nem méri meg, hogy mennyit ad.

A mondás, miszerint a világ a fiatalokra épül, nem teljesen elrugaszkodott. Különösen igaz ez azokra, akik úgy döntenek, hogy életükbe többek között az őszinteség és az embertársaik iránti együttérzés értékeit építik be.

Életem során újra és újra megerősítést nyert, hogy hazánk nemcsak természeti szépségeiről, hanem az itt élő emberek kedvességéről is híres.

Az élet olyan, mint a főzés. Ne hagyd ki a lépéseket. A lassúság hosszú útra vezet. Nem a tökéletességről van szó, hanem a célról. Tisztelettel, türelemmel és bizalommal a dolgok mindig összeállnak.

Legyünk a szív emberei, ne a kapzsiságéi. Legyünk ember az embernek.

A kölcsönös segítség, az együttérzés és a megértés nemcsak a nagy tettekben nyilvánul meg, hanem az apró pillanatokban is.

Életének (újra)megtapasztalásán keresztül megtanulta, hogy a hovatartozás nem olyasmi, amivel születünk, vagy egy hely, amit meglátogatunk, hanem valami, amit magunkkal viszünk - bárhol is vagyunk.

A jó a jóval tér vissza.
Aki gyorsan ad, kétszer ad.
Igazuk van. Minden visszatér hozzád.

Mennyire kell érezned a vágyat, hogy boldoggá tégy valakit, nem csak megosztani, hanem adni valamit, ami különleges helyet foglal el a szívedben. Csak azért, hogy megmutasd, mennyire szereted, tiszteled és értékeled őt. Ne szomorkodj, mert már nem lesz meg neked. Még boldogabb vagy! Mert a szíved megtölti a mosoly a megajándékozott arcán, az ő boldogsága!

Ne hagyjuk figyelmen kívül azokat az egyéneket, akikben mérhetetlen gazdagság van. Tőlük megtanulhatjuk, milyen kiteljesedést jelent szerény életet élni, állandó rohanás nélkül, mégis szorgalmasan, csillogás, hivalkodó külsőségek, nagy szavak nélkül, amelyeket gyakran magunk sem értünk. És megtanuljuk, mit jelent az alapvető emberi értékek megélése.

A legértékesebb örökség az, amelyet a szeretet, a kitartás és az embertársak önzetlen segítsége szőtt.

Ha körülnézel, a háztömbödben, az utcádban, a külvárosodban, a városodban, a boltodban... sok olyan embert láthatsz, akik azt szeretnék, ha egy napsugár érkezne a világukba: egy mosoly, egy kézfogás, egy ölelés, egy rövid beszélgetés vagy csak egy meghallgatás. Mindössze egy olyan ember közelségére van szükségük, aki miatt egy közösség részének érezhetik magukat.

A kölcsönös segítségnyújtás nem ritka. Sok ilyen akciót találunk hazánkban az Alpok napos oldalán, és azon túl is. És amíg ez így van és így lesz, addig nincs okunk aggodalomra. Örömmel és optimizmussal tekinthetünk az előttünk álló napok elé!

Ez a fajta figyelem és törődés mások iránt nem igényel mást, mint hogy egyszerűen emberek legyünk.

A kedvesség mindig visszatér. Amit a szívedből adsz, egy nap a legszebb formában tér vissza hozzád.

Barátság, kollegialitás, bátorítás arra, hogy kiálljunk egymás mellett, segítsünk egymásnak, függetlenül attól, hogy aznap ellentétben állunk-e vagy sem; hogy a legjobb barátok vagyunk-e vagy kicsit rosszabb barátok, vagy csak valami a kettő között vagyunk aznap. Hogy szolidárisak legyünk, hogy segítsünk, ha valaki bajban van, ha tudunk.

Rájövünk a cselekvés erejére, amikor a szerencse felénk fordul. Mindig így van. Olyan módon, amit csak azok értenek meg, akik képesek adni. Elmondani, megmutatni, tenni.

Természet és ember, együtt egy bolygón.

A jó munkára mindig van idő, még akkor is, ha mindenkinek sok dolga van egy nap.

Életének (újra)megtapasztalásán keresztül megtanulta, hogy a hovatartozás nem olyasmi, amivel születünk, vagy egy hely, amit meglátogatunk, hanem valami, amit magunkkal viszünk - bárhol is vagyunk.

Amíg lehetőségünk van rá, mindenkinek adunk inni és enni. A pénz az pénz, de az együttérzés az együttérzés. Nem mindenért lehet fizetni.

Természetesnek kellene vennünk, hogy jót teszünk másokkal. Hogy ez az az alap, amelyen nemzetünk áll. Jó látni, hogy a szép tettek még mindig fontos értéket képviselnek szlovén földünkön.

Sok mindent csináltam. Tizennyolc éves korom óta keresem a saját pénzemet, és megtanultam tisztelni azokat az embereket, akik szívvel-lélekkel végzik a munkájukat, még akkor is, ha nagyon rosszak a körülmények. Ha tehetjük, segítsünk egymásnak, és a világ sokkal jobb hely lesz.

Az embereknek valóban szükségük van az örömre az életükben - és különösen arra a tudásra, hogy hogyan láthatják meg az örömöt az apró dolgokban.

Köszönjük, hogy emlékeztetsz minket arra, hogy az igazi öröm nem ismer határokat - sem életkort, sem különbséget. Az öröm mindenkié.

Az önmagunkkal szembeni kedvesség belső békét hoz. És ha egyszer megvan a belső békénk, lehetetlen, hogy bármi megzavarja, és a világban béke és szeretet uralkodjon.

A világ pozitív szemlélete csodákat hoz. Ne félj az élettől. Nézz előre.

Mi egy jószívű nemzet vagyunk, amely nem fordul el, ha mások rászorulnak.

Ez nem csak egy helyről szólt, hanem az összetartozás érzéséről - az emberekhez, akiket ismersz, a földhöz, amely formál téged, és a kultúrához, amely körülvesz.

Egyszer mindannyian megöregszünk, és segítségre lesz szükségünk. Ha mindenki meglátogatná a nagynénjét, nagybátyját, nagymamáját, nagyapját ... csak egy kicsit többet, hadd látogassák! Csak egy gyors csésze tea és egy-két keksz - ez sokat jelenthet valakinek.

Elmozdult. Hálás. Gazdagabb lettem, mert emlékeztetett arra, hogy néha milyen kevés is kell hozzá. Gazdagabb vagyok azzal is, hogy a világ nem csak fekete, hogy az ember még lehet testvére az embernek, hogy még érdemes bízni... Hogy a szlovének jó emberek!

Legyen a szíved tele együttérzéssel és kedvességgel, és tedd jobbá a körülötted lévő világot minden nap. Légy példa mindenkinek, aki másokért törekszik, függetlenül saját nehézségeiktől és korlátaiktól.

Ha lehetek kedves, miért ne lehetnék?

Nem azért adok, mert valaki kéri. Azért adok, mert tudom, milyen az, amikor nincs. És mert ez boldoggá tesz. Soha nem vagy egyedül, amíg van kivel asztalhoz ülnöd.

Minden gyermek szárnyakkal születik. A mi feladatunk az, hogy elfogadjuk őt olyannak, amilyen, hogy megtaláljuk a horizontnak azt az oldalát, a megfelelő szelet, amelyen megpihenteti szárnyait, és kirepül a világba, azzal a szilárd hittel, hogy tud és fog repülni.

Ez a feljegyzés köszönet mindenkinek, aki valaha is önzetlenül segített. Akik megmutatták, hogy még ha felhőkkel van is tele az ég, akkor is süt a nap.

A boldogságot nem lehet megvenni, nem lehet megtalálni a kirakatok között. Ott van a szemünk előtt, de láthatatlan is. A jócselekedet akkor tölti el a szívünket, amikor már nem gondolunk arra, hogy visszaadjuk. A jó viszonozza a jót!

A legnagyobb művészet a mértékletesség. Az adás és a vétel közötti egyensúlyban. Tudni, hogyan kell lenni - nemcsak másoknak, hanem önmagunknak is.

Tartsuk meg a hitet, hogy világunk tele van őszinte és jószívű, becsületes és megbízható emberekkel!

Amikor elmentem, a szívemben azt az érzést hordoztam, hogy valamit jól csináltam. Lehet, hogy a világ nem ért meg engem, lehet, hogy a külsőm alapján ítél meg, de én tudtam, hogy ki vagyok. És ez elég volt

Még a legsötétebb pillanatokban is mindig van egy őszinteség, amely képes túlélni minden akadályt és megváltoztatni az életeket.

Önzetlensége megtanított arra, hogy egy olyan világban, ahol az akadályok elkerülhetetlenek, mindig van helye az őszinteségnek, a bizalomnak és az igazi emberi melegségnek. És ez az őszinteségen alapuló kötelék tesz minket igazán emberré.

Ma segítettem neked, holnap talán te is segítesz valaki másnak. Így megy ez. A segítség mindig megtalálja az utat előre.

Nem számít, hogy mennyi segítségre van szükséged - néha már az is elég, ha van valaki, aki nem hagy egyedül a nehéz pillanatokban.

Csatlakoztathatóság. Emberiség. És a láthatatlan szál, amely az idegenek között alakul ki a valódi, őszinte segítség pillanataiban.

Mindenki megérdemli az esélyt, hogy újra felálljon, újra éljen és újra végigtáncolja az életet.