SZLOVÉNIA 5 ALAPVETŐ ÉRTÉKE

Pika a kerámia műhelyben – a közösség és a tartozás érzésének megteremtése

Az elsősök a fazekas műhelyünkben először találkoztak az agyaggal, ami nagy lelkesedést és kíváncsiságot váltott ki belőlük. Miközben felfedezték az anyag tapintását, illatát és számtalan formázási lehetőségét, ellazultak, és hamarosan megérezték az alkotói lendületet. A munka annyira magával ragadta őket, hogy nem akartak abbahagyni, mert rájöttek, milyen játékos és rugalmas ez az anyag. Legjobban az tetszett nekik, hogy az esetleges hibákat gyorsan kijavíthatták, hogy a termék nem romlott el azonnal, és hogy az agyag újrahasznosítható. Emellett azt is észrevették, hogy az agyag hosszabb gyúrás után kiszárad a kezükben, és ezért egyre nehezebb formálni – ez egy értékes tapasztalat volt, amely megtanította őket a figyelemre és az anyaggal való gondos bánásmódra.

Az alkotás különleges része az volt, hogy egyetlen agyagdarabból készítettek emberi figurákat. A tanulók az alapdarabból óvatos húzással formálták ki a fejet, a két kart és a lábakat. Fontos volt, hogy a figurát végül úgy helyezzék az asztalra, hogy stabil legyen és önállóan álljon. Ehhez pontosság, türelem és a testrészek közötti arányok jó ismerete volt szükséges. Nagy örömmel és az utasítások gondos betartásával minden tanulónak sikerült szimpatikus, egyedi és stabil figurákat készítenie, amelyekre rendkívül büszkék voltak.

A diákok csoportokban alkottak, egymást támogatták, és ezáltal még szorosabb osztályközösséggé kovácsolódtak. Közösen emberi alakokat formáztak, majd körbe állították őket – ez az iskolánk, az összetartozás és a közösség szimbóluma. Az agyag segítségével kifejezték az összetartozás érzését, a közösséghez való tartozást és a közös alkotás iránti őszinte vágyukat.

Amikor termékeiket a megfelelő kemencékbe tették kiégetésre, a gyerekek kellemes meglepetést éltek át az agyag átalakulását látva. Elragadták őket az új, melegebb színek és az anyag teljesen más szerkezete – az agyag már nem volt rugalmas és puha, hanem kemény, törékeny, sőt, hangja is más volt. Ekkor rájöttek, hogy a termék égetés után több darabra is törhet, hasonlóan egy kerámia csészéhez. Ez az élmény betekintést nyújtott számukra a kerámia készítésének teljes folyamatába, amelyben a puha anyag a hő hatására tartós tárgygá alakul át.

A tartozás érzés, amely egy adott csoporthoz, helyhez, eszméhez vagy szervezethez fűződő érzelmi, társadalmi vagy pszichológiai kötődést jelent.

Tartalmazza:

• összetartozás – az a érzés, hogy a csoporton belül elfogadnak, megértenek és értékelnek,
• azonosítás – annak megértése, kik vagyunk és hova tartozunk,
• hűség – az a hajlandóság, hogy támogassuk és megőrizzük azt, amihez tartozunk.

A gyurmázás során a diákok megmutatták, hogy a közösséghez tartozás hogyan köti össze az egyéneket, és hogyan épít fel egy olyan közösséget, amely az öt alapvető szlovén értékre épül: a tiszteletre, a szolidaritásra, a felelősségre, a toleranciára és a kölcsönös segítségnyújtásra. A műhely csodálatos bizonyítéka annak, hogy már a legkisebbek is játék, kreativitás és közös munka segítségével megismerhetik, milyen értékesek a összetartozás és az együttműködés. Az elkészült alkotások így nem csupán művészeti alkotások, hanem meleg emlékeztetők is arra, hogy a tartozás és a kölcsönös segítségnyújtás erősebbé tesz minket – egyénként és közösségként egyaránt.

Tanáro: Iva Kovač

Šmartno pri Slovenj Gradcu Általános Iskola