A hosszú téli napok után, mindannyian alig várjuk, hogy Sun, és így szomorúsággal nézzük az esőfelhőket az amúgy is galambszürke szemünkben. Nem látjuk az eget.
Mojca befejezi munkahelyi kötelezettségeit. Leparkolja az autót, és eszébe jut, hogy ma van mit enni. Szerencsére a piac csak néhány lépésnyire van. Odavonszolja magát, elméje már a meleg levest aprítja, miközben leül a kanapéra, egy puha takaróval összebújva.
Bár csendes, esős nap van, mégis elég sokan vannak a piacon. Van, aki unatkozva várja a tavaszt, a kávézók előtt ülve szürcsöli a komlóból készült forró gyógynövényes és hideg italokat, van, aki a standok előtt állva várja a hazai terményeket, és van, aki csak sétálgat ide-oda. Mojca a bevásárlás és a barátságos olvasókkal való rövid beszélgetés után kicsit megélénkül, így nem igazán jön bele a piac langyos hangulatába. Általában pezseg és pezseg az energiától, az emberek elvegyülnek és pletykálnak. De ma olyan, mint egy némafilm. Hirtelen azonban egy közeli parkolóból egy nő kiáltását halljuk: "Uram, segíts! Uram, kérlek, segíts!" A hölgyek megrázzák a fejüket, de az urak nem hagyják magukat. Mojca asszony összerezzen. Egy pillanatra elgondolkodik, hogy segítségére menjen, csak mi van, ha nem úriember. De hol rejtőzik ez az úriember? Ebben a némafilmben a sikolyok nem jutnak el az elzsibbadt fülekig, nemhogy az arra járó urak szívéig.
Mojca asszony, kíváncsi, mint amilyen, fürgén lépked a szúrós sikolyok irányába. Az autó mellett egy idős hölgy fekszik tehetetlenül egy mély pocsolyában, és a sikoltozó hölgy az egyik karjánál fogva tartja. Szinte hangtalanul magyarázza Mojcának: - A barátnőm térde kiütötte magát, és nem tud felállni. Én magam nem tudom felemelni. Még a te segítségeddel sem fog menni. Szükségünk van egy férfi kezére."
Mojca nem hagyja magát ellökni, hanem ernyőjét a pocsolyába lövi, és határozottan válaszol: "Gyerünk, legalább próbáljuk meg!". Hátulról határozottan megragadja a hölgyet a hóna alatt, egy pillanatra átváltozik súlyemelővé, és - hopala - mindkettőjük együttes erőfeszítésével a hölgy egyszerűen talpra állt. 🙂 Mielőtt leült volna a vizes pocsolyából a kemény aszfaltra a száraz és puha autóülésre, a hölgy visszafordult Mojca felé, és hálásan mondta: "Csak hogy lássam azt az arcot, aki megmentett".
Mojca elakadt a szava, és a homlokát ráncolta. Milyen szép, hogy segíthetek valakinek! Boldogsághormonok árasztották el a testét. Fúúú, milyen jó érezni a nap energiáját, még az esőben is.
Mojca Guzelj, 2025. 3. 7.
Magyar 
Slovenščina 
Italiano 
English (UK)