SZLOVÉNIA 5 ALAPVETŐ ÉRTÉKE

Miközben a városi szolgálatok a főútvonalakon végezték a munkájukat, a városban megjelent egy egyén, aki nem várt felszólításra vagy utasításra, hanem egyszerűen felhúzta az ingujját.

Miha Pipenbaher (más néven Mike Von Hart) önként jelentkezett, hogy kedden egyedül, szerdán pedig egy barátjával egy quaddal és egy ekével felszántja a várost. Ez nem szervezett akció volt, hanem spontán, a közösség iránti felelősségtudatból hozott döntés. Miha segíteni akart a város lakóinak és a járókelőknek, hogy biztonságosabban közlekedhessenek, és ne kelljen a havas járdákon gyalogolniuk. 

»A szándék az volt, hogy odamegyünk és segítünk; nincs rejtett szándék és nincs cél« - magyarázta Pipenbaher. Hangsúlyozta, hogy gesztusa semmiképpen sem az önkormányzat munkájának kritikája, hanem éppen ellenkezőleg. Tisztában van azzal, hogy nagy havazás esetén nincs olyan rendszer a világon, amely néhány óra alatt minden felületet megtisztítana. »Az önkormányzatnak először a főútvonalakról kell gondoskodnia, de a peremterületek gyakran maradnak takarítatlanul - és ez az a terület, ahol mindannyian tehetünk valamit« - tette hozzá.

Munkája nem maradt észrevétlen. Az első ilyen jellegű segítségnyújtás után a Slovenska Bistrica Sport Közintézmény hívta fel, és megkérték, hogy segítsen a stadion felszántásában. Mivel nagy területről van szó, rövid idő alatt megszervezte a műveletet, és további eszközöket biztosított a munka hatékony elvégzéséhez.

De nem ez az egyetlen példa arra, hogy Miha Pipenbaher hogyan segítette a közösséget. Azt mondja, hogy élvezi ezt a munkát, és a jövőben is hasonló kezdeményezéseket tervez. Tavasszal a barátaival és a gyerekeivel közösen szeretne takarítást szervezni a vidéken, ahol quadokkal szednék össze a szemetet. Arra is gondolkodik, hogy barátaival egy napot szervez, amikor ingyenesen füvet nyírnak az idősek és azok földjén, akik nem tudják ezt maguk elvégezni.

Tettei mögött egy világos életfilozófia áll - az a meggyőződés, hogy a kedvesség apró gesztusai, amelyek egy jobb világot építenek: »Az emberek szerte a világon nagyon frusztráltak és elégedetlenek lettek, és a jóság elveszik. Hiszek abban, hogy ha adsz valamit, valamit visszakapsz - és ez javítja a környezetet, amelyben élsz." 

Véleménye szerint az életminőség nem az anyagi javakon múlik, hanem a biztonságérzeten, az elfogadáson és a kölcsönös tiszteleten.. Úgy véli, hogy a városban élés nem lehet mentség az elidegenedésre: »Hülyeség egy feszültséggel és szorongással teli környezetben élni, amikor örömmel sétálhatnál az utcán, köszönhetnél a szomszédodnak, és boldog lehetnél ott, ahol élsz«.«

Miha nem személyes kitettséget akar, hanem ezt a fajta mentalitást akarja terjeszteni. Úgy gondolja, ha legalább néhány embert arra tudna ösztönözni, hogy példájával jót tegyen másokért, máris elérte volna célját. »Ha egy ember kedvessége két másikat is inspirál, és tovább terjed, mindannyian jobban járunk.,« - zárja mondandóját Miha.

Miha Pipenbaher története tehát nem csupán a hószántás története, hanem arra is emlékeztet, hogy a közösség nem magától alakul ki. Akkor jön létre, amikor az egyének elvárások és kifogások nélkül megteszik, amit tudnak. És ebből a szempontból az olyan akciók, mint az övé, értékes fényt jelentenek a város mindennapjaiban.

Amadeja Mlakar, 2026. 1. 12.