SZLOVÉNIA 5 ALAPVETŐ ÉRTÉKE

Mindennel elégedett, és bármikor kész bárkinek segíteni. Mint ott dolgozó önkéntes, legalább egy kicsit ismerem a lakókat, és tudom, hogy egyre több az elégedetlen és morcos ember, ezért különösen értékesnek tartom az olyan embereket, mint Angelca.

»Tudod, az itteni ételek nagyon finomak. És rengeteg van belőle. Nincs szükségem olyan sok mindenre, mert egész életemben mértékletesen ettem. Elszomorít, hogy egyesek ennyire válogatósak és elégedetlenek«.«

Ránéztem, és hirtelen megdöbbentem, milyen boldog volt.

»Tudtad, hogy ősszel a tengeren voltam? Egy hétre elengedtek otthonról. Portorožba megyünk a külföldiekkel.«

Egy darabig hallgatott, majd folytatta: - Annyira szeretek a tengerparton és a vízben lenni, hogy idén is el akartam menni oda. Mielőtt a szállóra mentem, minden évben elmentem a tengerpartra. Idén a barátnőm, Mimi is velem jött, és én fizettem mindkettőjüket. Neki nincs pénze, de nekem van. Mivel mindenben takarékos vagyok, mert olyan keveset kell és akarok, minden hónapban félre tudok tenni valamit, és ez összeadódik. Így nem volt nehéz kifizetnem őt is».«

Elakadt a szavam, mert az igazat megvallva nem ismerek senkit, aki ennyire nagylelkű lett volna. Észrevette a meglepetésemet.

»Tudod, amikor arról mesélt nekem, milyen nehéz volt az élete, és hogy soha nem engedhetett meg magának semmit, és soha nem ment sehova, egy belső hang azt súgta nekem, hogy boldoggá kell tennem őt.«

Azt hitte, hogy mondani fogok valamit erről a belső hangról, de én csak hallgattam. Ő folytatta.»Nekem úgy tűnik, hogy ez a belső hang az emberekben elveszett. Régebben gyakran emlékeztetett minket arra, hogy mit nem csinálunk jól. Vagy arra, hogy mikor van itt az ideje, hogy kinyújtsuk a kezünket és segítsünk egymásnak. Gyakrabban kellene segítenünk egymásnak. Te mit gondolsz? Ismered a belső hangodat?«

Csendben voltam, csak hallgattam őt. Rám nézett, és várta, hogy végre mondjak valamit, majd befejezte a történetet: »Amikor a buszon voltunk, sírt a boldogságtól, és az én szemem is könnybe lábadt. De ha sír az örömtől, az teljesen rendben van«.« 

»Mindez igaz, de nekem úgy tűnik, hogy az élet nem így működik. Pedig szép és helyes lenne, ha így lenne - szebb, mint most« - mondtam csak, és némán vágytam magamban ilyen időkre.

Darinka Kobal, 12. 2. 2026. 12.