Középkorú vagyok. Volt már néhány megpróbáltatás az életemben. Olyan munka, ami nem volt mindig könnyű. Emberek, akik jöttek és mentek. Voltak olyan időszakok is, amikor elgondolkodtam, hogy vajon van-e értelme az egésznek.
Szlovéniában élek. Ez nem egy nagy ország. És ebben látom a szépségét. Azt, hogy az emberek még mindig tudják, hogyan kell egymás szemébe nézni. Hogy tudunk egymással beszélgetni. Hogy a szó még mindig érvényes. Legalábbis ott, ahol az emberek komolyan veszik.
Gyakran hallom, hogy az emberek azt mondják, hogy nincs kilátás, hogy a fiatalok elmennek. Hogy ez nem lehetséges. És nem mondom, hogy nem értem ezeket az érzéseket, mert magam is átéltem őket. De amikor körülnézek, valami mást is látok. Olyan embereket látok, akik mindennek ellenére dolgoznak. Akik korán kelnek. Akik javítanak, gyógyítanak, tanítanak, alkotnak. Ezek az emberek Szlovénia. Nem a média szalagcímei, nem a nagy beszédek, hanem a mindennapi élet.
Hiszem, hogy a sikeres élet nem feltétlenül jelent gazdagságot. Számomra azt jelenti, hogy méltósággal élni. Azt jelenti, hogy értelmes munkát végzek. Tudni, hogy miért kelek fel reggelente. Nem félni a jövőtől, hanem megérteni azt. És tudni, hogy nem vagyok egyedül.
Azt akarom, hogy Szlovénia olyan ország legyen, ahol a munkát megbecsülik. Minden becsületes munkát. Ahol nem az a fontos, hogy ki vagy, hanem az, hogy mivel jársz hozzá. Ahol a tudás nem vész el a bürokráciában, és ahol a jó emberek nem fáradnak bele a bizonyításba. Egy olyan ország, ahol a dolgokat párbeszéddel, nem pedig megosztottsággal oldják meg.
Amikor a jövőre gondolok, nem a tökéletességre gondolok. A kapcsolódásra gondolok. Arra gondolok, hogy képesek vagyunk összefogni, még akkor is, ha nem értünk mindenben egyet. Arra, hogy képesek vagyunk meghallgatni. Arra, hogy tudjuk beismerni a hibát. És hogy képesek legyünk kimondani: Csináljuk másképp - jobban.
Szeretném, ha a gyermekeim és más gyermekek nem azért mennének el, mert otthon nincs lehetőség. Menjenek el a tudásért, a tapasztalatért, a széleskörűségért, de tudják, hogy van otthonuk, ahová visszatérhetnek. Hogy mindig szívesen látjuk őket otthon.
Szlovéniában minden megvan, amire szükségünk van. Nem tökéletes. Én sem vagyok az. De van szíve, vannak emberei. Megvan a képessége, hogy felemelje magát és továbblépjen. Ha több megértéssel és kevesebb félelemmel tudunk egymásra nézni, minden könnyebb lesz.
Amikor este becsukom az ablakot, csak azt szeretném, hogy együtt tudjunk élni egymással; őszintén, békésen és kapcsolatban. És hiszem, hogy ez lehetséges. Tessék. Itthon. Szlovéniában.
Tatjana Gostimirović
Magyar 
Slovenščina 
Italiano 
English (UK)