SZLOVÉNIA 5 ALAPVETŐ ÉRTÉKE

Alig néhány kilométernyi utazás után a busz máris vidám visítással és énekléssel telt meg.

»Shment! Ki tud manapság még nyikorogni?« Kérdeztem a férjemet.

»Ó, Angelca az - válaszolta.

Nem tudtam, mert korábban nem ismertem Angelce asszonyt. Aznap találkoztam vele; egy vidám, mindig mosolygós és társaságkedvelő hölgy. Szeretett énekelni, és szinte végig vele énekeltük az utat. Az út után sokáig nem láttuk egymást, mert Lita két külön végében éltünk.

Néhány év múlva találkoztunk a templomban. Az istentisztelet után odajött hozzám és megkérdezte. »Hazaviszlek, hogy ne kelljen felmenned a hegyre«.«

És elmentem. Beszélgettünk egy kicsit menet közben, és a temetőnél leszálltunk. Ő elment a férje sírjához, én pedig hazamentem. Így aztán jó pár évig találkoztunk, és néha-néha beszélgettünk. Párszor eljött hozzánk kávézni és desszertet enni, mert nagyon szeretett enni. Néha-néha hazahívott engem és a férjemet, és főzött nekünk kávét. Nála mindig várt valami meglepetés. Szeretett adni valamit. Bármit. Ha nem volt más, akkor gyönyörű kávéscsészéket adott; a régieket, Retrieved from. 

»Nekem már nincs szükségem rájuk!« - mondta.

Egy másik alkalommal egy nagy keleti vázát vagy valamit adott nekem. Mindig azt mondta: »Erre már nincs szükségem, de nagyon boldog vagyok, ha boldoggá tudlak tenni«.«

De Angelca, mint mindenki más, évről évre öregedett. Egy térdműtét után nehezére esett a járás, és lassan már főzni sem szeretett. Eleinte egy közeli fogadóból hozták neki az ebédet, de aztán egy nap mosolyogva mondta: »Hazamegyek. Nem leszek ott többé egyedül, és nem kell főznöm«.«

Valóban beköltözött az új otthonába. Az is igaz, hogy az öröm még mindig vele volt. Örül mindennek. Azért is boldog, mert mindenkivel tud egy kicsit beszélgetni. Mindenekelőtt azt szereti, hogy az idősek otthona erdővel van körülvéve, így sétálni tud. 

Amikor a férjemmel meglátogattuk, csillogó szemmel mondta nekünk: »Most nem sütök, és nincs gyümölcs a kertemben, de tudok kávét rendelni és fizetni azoknak, akiknek nincs. Ez egy kicsit feldobja azoknak a napját, akiknek nincs pénzük. Boldoggá teszi őket és boldoggá tesz engem is. Azoknak, akik szomorúak, és nem isznak kávét, egy mosolyt vagy egy dalt tudok adni. Ha ez nem segít, akkor együtt sikítok vele. Nekem nem kerül semmibe, de mindannyiunkat végtelenül boldogabbá tesz. Olyan jó érzés, hogy feldobhatom a napjukat és a sajátomat is.«

Ránéztem és azt gondoltam. Sok évvel ezelőtt írtam egy újévi üdvözletet Manka Kosirnak. Utána felhívott, és azt mondta, hogy ez volt a legszebb kártya, amit valaha kapott. Kívánom, kedves olvasóim, hogy ez is feldobja a napotokat:

Boldognak kell lenned,

hogy boldoggá tudsz tenni valakit.

Valakit boldoggá kell tenni,

hogy boldogok maradjunk.

Darinka Kobal, 19. 1. 2026. 19. 1.