Andreja és férje sokat utaznak, és szívesen megosztják utazásaikat barátaikkal. Ezen az estén az is elhangzott, hogy Andreja hosszú évek után búcsút int retró utazótáskájának. Ó, mennyi helyen járt már és mennyi mindent látott. Martina erre azonnal felkapta a fülét, és máris elképzelte új és tapasztalt útitársát személyesen. Természetesen nemes és még tapasztaltabb férje társaságában. De amikor Andreja megmutatta neki ezt a mega retró történelmi darabot, Martina füle felcsillant. Természetesen nem sokkal később büszke új tulajdonosa lett. Andreja boldogan adta neki.
Martina aznap este nem tudott aludni, izgatott volt az új retró bőröndje miatt. Gondolatban már megtervezte, hogy hová mennek, és mit fognak átélni. Aztán eszébe jutott, hogy a kocsijában hagyta, amikor hazaért a vacsoráról. Kiugrott az ágyból, és visszasietett a háztömb előtti parkolóba, hátha valaki ellopta.
És amikor Martina kilépett a toronyházból, akkor volt egy igazi hentesüzlet. Egy elszabadult és valószínűleg elhagyott óriás kutya megtámadott egy idős szomszéd kis uszkárt. A kutya a harc szellemében a földön feküdt, pórázába gabalyodva, bicegve és rémülten. A szomszéd lefeküdt, de a kis uszkár nem engedett. A két kutya kíméletlenül küzdött tovább.
Martina egy pillanatig sem habozott, és közbeugrott. El akart menekülni, hogy megmentse a szomszédját és annak szeretett uszkárját. Persze a kiskutyák nem értették a szándékát. Különösen az óriás szőrmók nem engedett egy cseppet sem. De Martina sem. Heves harc tört ki. Martina beavatkozása nem maradt következmények nélkül, hiszen több sebet is kapott. Az óriáskutyának nem állt szándékában kirabolni őt, de ki volt éhezve az uszkárra. Többször sikertelenül, így különösen Martin csuklója sajnos csak járulékos károkat szenvedett.
Az óriáskutya végül feladta, és ijedtében megugatott. Martina természetesen először a szomszédjával foglalkozott. Ezután az állatorvoshoz sietett az uszkárral. Martina a kocsihoz rohant a retró bőröndért, hogy biztonságba helyezze, végül pedig saját magáról gondoskodott. Nem volt más lehetőség, irány a sürgősségi osztály. A harci sebek nem voltak ártatlanok. Az orvosok ellátták őket, de a gyógyulás időbe telik.
A sebek begyógyulnak. Martina pedig azt mondja, hogy ha újra ugyanabba a helyzetbe kerülne, ő is ugyanezt tenné. Mindig segíteni fog embertársain.
Az ilyen pillanatokban döbbenünk rá, hogy milyen fontos, hogy ember az emberrel. Hogy itt vagyunk egymásnak. Gondoskodni az idősekről, a gyengékről... Önzetlenül adni. Örökké hálásak lesznek. És ami még fontosabb, tudni fogják, hogy nincsenek egyedül. Hogy mindig lesz valaki, aki vigyáz rájuk, aki megvédi őket, aki segít nekik. Talán egy nap mi is az ő helyükben leszünk.
Mojca Guzelj, 13 Aug 2025
Magyar 
Slovenščina 
Italiano 
English (UK)