Ha valami jó kedvre derít, az az emberi becsületesség és a jó cselekedetek.

Ez egy olyan erény, amelyet egyesek természetesnek vesznek, de ami - tekintettel arra, ami a világban történik, amit látunk - nem igazán erény. Gyakran hallunk igazságtalanságokról, igazságtalan cselekedetekről, ilyen-olyan szörnyűségekről, ami néha elveszíti bennünk a reményt egy jobb jövőre. 

De ahol a kamerák nem keresik a történeteket, ott még mindig találhatunk fényt ebben a sötétségben. És ennek a fénynek egy darabkája az őszinteség, ami ritka, de annál értékesebb. Ezért lehetünk annál boldogabbak, amikor olyan tetteknek lehetünk tanúi, mint amilyenről ebben a történetben írok. Akkor azt mondhatjuk: »Tooo! Még mindig vannak köztünk őszinte emberek!« 

És ezt mondtam magamban a minap, amikor a Sparban voltam, és a pénztárnál fizettem a cuccaimért. Mögöttem állt egy lakótársam, Darko Čelik. Nála egyetlen árucikk volt, az én termékeim pedig szétszóródtak a futószalagon. Megelőzhetett volna, de úgy döntött, hogy türelmesen kivár a sorban. 

Amikor befejeztem a vásárlást, és az utolsó dolgokat is betettem a táskámba, Darko odalépett az eladóhoz, és azt mondta: »A feleségemmel tegnap véletlenül ezt vettük ki a boltból, amikor a legszükségesebb dolgokat pakoltuk a táskába.« A táskámban volt egy kis ajándék. És átnyújtott az eladónak egy olyan kézfertőtlenítőt, mint amilyet a pénztárgép végén helyeztek el, pont ott, ahová a tételeket teszik, mielőtt a táskába teszik. Teljesen érthető, hogy ilyesmi megtörténhet a nagy sietségben, de ezt a hibát kevesen javítanák ki, főleg, ha nem bolt közelében laknak. Darko pedig sehol a közelben nincs otthon. 

Az eladónőt teljesen összezavarta Darko akciója. Nem értette, hogy mi folyik itt. De Darko őszintén ragaszkodott hozzá, hogy visszaviszi a fertőtlenítőszert oda, ahová előző nap a feleségével tévedésből vitték. Végül az eladónő csak enyhe mosollyal fogadta el, és megköszönte a kedves gesztust.

Lassan kisétáltam az üzletből egy nehéz, termékekkel teli táskával, és halk és őszinte nevetés tört ki bennem. »Vannak még becsületes emberek!« Mondtam magamban. És bárcsak többen lennének. Köszönöm, Darko, hogy oly sokaknak példát mutattál. 

Mojca Jeram, 13. 2. 2026. 13.

Vegyen részt

Küldje el nekünk a saját vagy egy ismerőse történetét, amely bemutatja, hogyan éli meg ezeket az alapértékeket. Hogyan tiszteljük és bízunk egymásban, hogyan maradunk hűek a tisztességhez, hogyan segítjük egymást, hogyan mutatunk lojalitást és hogyan tartjuk meg a mértékletességet.


hu_HUMagyar