SZLOVÉNIA 5 ALAPVETŐ ÉRTÉKE

Szemei egy olyan világot tükröznek, ahol a színek, a textúrák és a történetek hangosabban beszélnek, mint a szavak. Gyermekként a művészettel élt. Rajzolt, szobrászkodott, festett - mindezt természetesnek vette, mint a légzést. Nem emlékszik olyan napra, amikor ne alkotott volna. Már kislányként is látta a lelket egy rajzolt székben, és érezte azoknak a történeteit, akik valaha használták egy régi szekrényben.

Útja nem volt mindig könnyű, de soha nem tántorodott el az igazságtól és a művészet iránti szeretetétől. Azért döntött úgy, hogy restaurátornak tanul, mert mindig is vonzotta a régi és elfeledett dolgok újjáélesztése. Nem volt elég számára, hogy valami újat alkosson - meg akarta menteni, megőrizni és meghosszabbítani a tárgyak életét, amelyeket ma sokan figyelmen kívül hagynak. Minden bútordarab, minden tárgy, amely a kezébe kerül, új célt, új lélegzetet kap - de megőrzi eredetét, történetét és identitását.

Számára a restaurálás nem csupán mesterség, hanem érzéki, mély kapcsolat a múlttal. A kapott darabokban nem csak a repedezett felületet vagy a lepattogzott lakkot látja, hanem a nagymamája kezét, aki minden este egy csésze teát tett arra a székre vagy asztalra. Látja a nagyapját, amint estéről estére a szekrény mellett ül, és leveleket, fényképeket és emlékeket tárol. Minden egyes darab, amelyet felújít, egy történetet mesél el, és Natasha kezében ez a történet tovább élhet.

Különös hangsúlyt fektet a szlovén kulturális örökségre. Gyakran restaurál tárgyakat szlovén parasztházakból, múlt századi városi villákból vagy azokból a kézműves műhelyekből, ahol őseink éltek és dolgoztak. "Szlovénia tele van rejtett kincsekkel" - mondja. "A padlásokon, pincékben és antik házakban olyan tárgyak vannak, amelyeket sokan régi szemétnek néznek. Ezek a tárgyak azonban értékes emlékeket hordoznak. Hidat képeznek az ősökhöz. Ők a mi történelmünk, amelyet megérinthetünk."

Nataša munkáiba a hagyományok iránti hatalmas tiszteletet fekteti, ugyanakkor művészi érzékét, amely minden egyes darabot valami többé emel. Legyen szó egy szerény faládáról vagy egy díszesen faragott kredencről, ugyanolyan szeretettel és figyelemmel kezeli őket.

Az évek során számtalan olyan darabot segített megőrizni, amelyek egyébként a szeméttelepen vagy a kemencében végezték volna. Sok családot könnyekig meghatott, amikor visszaadta nagyapjuk restaurált székét vagy nagyanyjuk komódját. Amikor a régi bútorok új szépségben ragyognak, miközben megőrzik a kor szellemét, az többet jelent számára, mint amit szavakkal le lehetne írni.

Egy olyan korban, amikor a világ rohan, és amikor a lélektelen tömegtermékek dominálnak, úgy tűnik számomra, hogy az ő munkája olyan üzenetet közvetít, amiért érdemes megállni. Hogy érdemes meghallgatni őseink történeteit, és átérezni őket a fán, fémen és textílián keresztül. Az értékek, amelyeket munkáin keresztül közvetít, azok, amelyek nemzetként talpon tartanak minket - a gyökereink iránti tisztelet, a kézművesség és a minket formáló múlt iránti tisztelet.

"Minden darab olyan, mint egy régi dal" - mondja. "Még ha meg is kopott és szinte kitörölte az idő, a megfelelő megközelítéssel újra el lehet játszani. És amikor az a dal újra megszólal, akkor a kultúra tovább él."

Nataša a legnagyobb művész számomra. Nem csak azért, mert ismerem őt, és mert gyönyörű festményeket, szobrokat és rajzokat tud alkotni, nem csak azért, mert életre kelti a tárgyakat, hanem mert a szívével dolgozik. Minden egyes restaurálása egyfajta odaadás a volt és az eljövendő életnek. Nemcsak a művészet él benne - Szlovénia él benne. Az ősei. A jövője. Az ő szelíd, de rendíthetetlen elkötelezettsége az emlékezés mellett, hogy kik vagyunk.

És amikor este fáradtan leül a saját maga által újjáépített asztalhoz, és ráteszi az ecseteket, minden rendben van. Ekkor ragyog fel az, amit mi a szoba lelkének nevezünk. És abban a csendben, amikor csak a fa beszél, érezni lehet, hogy a művészet örök. Akárcsak az otthon szeretete. És mindenhez, amit a szíveddel teszel. 

Zala Krupljan, 2025. május 25.