SZLOVÉNIA 5 ALAPVETŐ ÉRTÉKE

FELADAT 1: A "kölcsönös segítségnyújtás" értékének megvitatása egy történeten keresztül

"Aki segít az embernek, hogy ne essen el, több köszönetet érdemel, mint az, aki felemeli." Dán közmondás

Cél: A tanulók felismerik, hogy egymás segítése nem magától értetődő, hanem tervezni és tudatosan irányítani kell.

Példa egy történetre: "Csoportos tanulás egy tesztre": az általános iskolában a tanulók egy fontos természettudományos tesztre készültek, de néhányuknak, mint például Lénának, gondot okozott az anyag megértése. Az osztály úgy döntött, hogy segítenek egymásnak: a jobb tanulók tanulócsoportokat szerveztek, hogy elmagyarázzák az anyagot. Tilen, aki biológiából jeleskedett, türelmesen elmagyarázta Lénának a fotoszintézist, miközben a lány segített neki a jegyzeteivel, mivel nagyon szervezett volt. A többi diák rágcsálnivalókkal és gyümölcslevekkel járult hozzá. Az egymásnak nyújtott önzetlen segítségnek köszönhetően mindannyian jobban megértették az anyagot, és a vizsgán is jelesre vizsgáztak. Az osztály büszke volt, a tanulók pedig úgy érezték, hogy összekovácsolódtak. De egyszer egy csoport megtagadta, hogy segítsen az osztálytársainak, mondván: "Hadd tanuljanak egyedül!" Ezek a tanulók elszigeteltnek érezték magukat, és az eredményeik is gyengébbek lettek, ami gyengítette az osztály egységét. Az önzetlen kölcsönös segítség sikert és örömöt hozott, míg az önzés magányt és széttöredezettséget.

Megvitatandó kérdések:

• Mi motiválta a tanulókat a kölcsönös tanulási támogatás megszervezésére? 
• Ki szervezte és vezette ezt a kölcsönös segítségnyújtást? Történhetett ez teljesen spontán?
• Hogyan segítitek egymást az osztályban? Miben lehetne javítani?

Érték: a kölcsönös segítségnyújtás mint önzetlen együttműködés, amely erősíti az egyént és a közösséget.

FELADAT 2: Amikor a lehetőség adódik

"Az emberi életben a legjobb dolgok a figyelem és a szeretet apró cselekedetei, amelyeknek nincs nevük, és amelyekre nem is emlékeznek." William Wordsworth

Cél: A gyerekek többé-kevésbé érzik, hogy mikor kell gondoskodni, segíteni vagy vigasztalni társaikat. Azzal, hogy szisztematikusan megfigyeljük és emlékeztetjük a gyermekeket a másokkal való törődés lehetőségeire, fejlesztjük bennük ezt a dimenziót.

Áramlás: Emlékeztessük a gyerekeket, hogy ezen a héten különösen éberek leszünk, ha valakinek különleges gondoskodásra és segítségre van szüksége. Figyeljünk oda az iskolában, valamint otthon és más intézményekben, amelyeket meglátogatunk.

Kérdezzük meg a gyerekeket, honnan tudjuk, hogy másoknak segítségre van szükségük. Beszéljünk a közvetlen kérésekről, a kifelé irányuló, nem verbális jelekről, mint például a sírás, a tehetetlenség, figyeljük, ha valaki nehezen boldogul egy feladattal, vagy bizonytalan egy feladat elején, stb.

Milyen segítségre van szükségük a kortársaknak, családtagoknak, más intézmények résztvevőinek? A gyerekek saját tapasztalataikból és mások megfigyeléséből beszélnek. A következő javaslatokkal is segítjük őket:

• segít a tanulásban,
• meghallgatás és beszélgetés a szükség idején,
• segítség egy nehéz fizikai feladatban,
• segítség az úttesten való átkeléskor,
• vigaszt nyújt fájdalmak és szomorúság idején ...

Minden javaslat egy plakátra van írva. A gyerekek segítségével rajzoljatok egy-egy szimbólumot minden egyes javaslathoz. Minden egyes javaslat esetében beszéljétek meg, hogyan segítenétek egy adott helyzetben.

A beszélgetés után emlékeztesse a gyerekeket, hogy a következő héten, tíz napban vagy akár az egész hónapban tartsák szemmel a csoportban lévő barátaikat, és segítsenek nekik, amennyire csak tudnak. Minden nap röviden ellenőrizzük azt is, hogy mi történt, mit vettek észre, és hogyan segítettek.

FELADAT 3: Generációk közötti támogatás/együttműködés

"Soha nem aggódom a tettek miatt. Ami engem aggaszt, az a cselekvés hiánya." Winston Churchill

A generációk közötti együttműködés komoly kihívást jelent. Azért kihívás, mert nehéz együtt dolgozni, és nehéz megtervezni a közös munkát. Az együttműködés megtervezése természetesen munkát és erőfeszítést igényel. Az idősebb generációkban rejlő potenciál és a rendelkezésükre álló idő hatalmas. De a gyermekek és a fiatalok számára is van lehetőség, lehetőség arra, hogy az idősebbek érezzék, hogy szükség van rájuk, és természetesen arra is, hogy átadják a fiataloknak a tudást és a készségeket, amelyekre az idősebbeknek szükségük van. 

Célcsoport: Gyermekek 4+, nagyszülők

Cél: Ha generációk közötti együttműködést és megértést akarunk, nem elég évente egyszer találkozni a nagyszülőkkel. Folyamatos és rendszeres találkozókra és együttműködésre van szükség. Ez tervszerű munkát és jelentős erőfeszítéseket igényel. Az ilyen jellegű munka mellett azzal is tisztában kell lennünk, hogy a változás csak idővel következik be. 

Ennek a tevékenységnek a megtervezéséhez gondolkodnunk kell: 

• Milyen készségekkel rendelkeznek (egyes) idősebb emberek, amelyeket mi magunk is szeretnénk birtokolni?
• Milyen készségeket és ismereteket szeretnél, ha az idősebbek átadnának a gyerekeknek?
• Mire van szüksége az időseknek, amit a gyerekek megtaníthatnának vagy segíthetnének nekik?

Áramlás: Olyan tevékenységeket keresünk, amelyek folyamatosak lehetnek. Néhány lehetőség:

• Hetente egyszer meghívjuk a nagyszülőket, hogy együtt tornázzanak a gyerekekkel. A meghívást folyamatosan ismételjük, így a résztvevők száma idővel növekszik.
• Hívja meg a nagyszülőket egy találkozóra, és kérdezze meg őket, hogy mit tudnának tanítani vagy mit tudnának csinálni a gyerekekkel. Készítsenek listát és időbeosztást, hogy minden héten körülbelül egy nagyszülő legyen a csoportban. Alternatívaként több nagyszülő is szervezhet egyetlen találkozót. A nagyszülőket be lehet vonni egy kibővített programba.
• Ha lehetséges, egy gyermekcsoport hetente ellátogathat egy idősek otthonába, hogy fellépjen, társasjátékozzon az idősekkel, tanuljon egymástól stb.
• A nagyszülő vezethet iskolán kívüli tevékenységet vagy klubot az iskolában.
• A nagymamák vagy nagypapák minden nap eljöhetnek az óvodába, és csoportosan felolvashatnak vagy mesélhetnek.
• ...

4. FELADAT: Segíteni - ha lehetőség adódik rá

"Az emberi életben a legjobb dolgok a figyelem és a szeretet apró cselekedetei, amelyeknek nincs nevük, és amelyekre nem is emlékeznek." William Wordsworth

Az értékekre való nevelés mindig arról szól, hogy nyitottnak kell lennünk arra, hogy meglássuk és felismerjük a velünk találkozó emberek szükségleteit, és készen kell állnunk arra, hogy azt tegyük, amire az adott pillanatban a legnagyobb szükség van.

Célcsoport: Gyermekek 6+

Cél: A gyerekek többé-kevésbé érzik, hogy mikor kell gondoskodni, segíteni vagy vigasztalni társaikat. Azzal, hogy szisztematikusan megfigyeljük és emlékeztetjük a gyermekeket a másokkal való törődés lehetőségeire, fejlesztjük bennük ezt a dimenziót.

Áramlás: Megfigyeljük a gyermekeket játék közben és a tevékenységek során is. Hogyan reagálnak, ha valaki elesik, sír vagy segítségre szorul? A segítségnyújtás melyik elemével vannak a legnagyobb nehézségeik? Mit csinálnak jól? Minden egyes személyt megfigyelünk, és azt is észrevehetjük, hogy mennyire törődnek másokkal. Ha szükséges, segítsünk vagy irányítsunk és bátorítsunk egy másik gyermeket, hogy segítséget nyújtson.

Emlékeztessük a gyerekeket, hogy ezen a héten különösen éberek leszünk, ha valakinek különleges gondoskodásra és segítségre van szüksége.

Kérdezzük meg a gyerekeket, honnan tudjuk, hogy másoknak segítségre van szükségük. Beszélgessünk a kérésről, a külső, nem verbális jelekről, például sírásról, tehetetlenségről stb.

Milyen segítségre van szükségük a gyerekeknek? A gyerekek saját tapasztalataikból és mások megfigyeléséből kiindulva beszélnek. A következő javaslatokkal is segítjük őket:

• segítség cipőkkel és ruhákkal,
• segítség a játszótereken,
• ha nem tudod, hogyan kell vágni a saját ételedet,
• amikor valaki elesik, elütik vagy megsérül,
• amikor valaki szomorú ...

Minden javaslat egy plakátra van írva. A gyerekek segítségével rajzoljatok egy-egy szimbólumot minden egyes javaslathoz.

Minden egyes javaslatnál megbeszéljük, hogyan tudnánk segíteni az adott körülmények között.

A beszélgetés után emlékeztesse a gyerekeket, hogy a következő héten, tíz napban vagy akár az egész hónapban tartsák szemmel a csoportban lévő barátaikat, és segítsenek nekik, amennyire csak tudnak.

Minden nap röviden ellenőrizzük azt is, hogy mi történt, mit vettek észre, és hogyan segítettek.

FELADAT 5: Megfigyeljük a következők együttélését

Mit emeljünk ki pozitívumként? Mit állítunk színpadra? 

Áramlás: Elmondjuk a gyerekeknek, hogy egy hónapon keresztül azt fogjuk nézni, hogy ki tett valami szépet - vagyis segített valakinek. 

Szenteljünk egy emléktáblát, hogy egész hónapban megörökítsük ezeket a szép tetteket. Szerezhetünk egy nagyobb plakátot is, és kiakaszthatjuk a falra. 

A gyerekek feladata az, hogy megfigyeljék, mikor tesz valaki valami kedveset valaki másért, azaz segít. Ne írjanak és ne említsék meg magukat, de rámutathatnak egy osztálytársukra. A példát elmondják a tanárnak, aki felírja a kedves cselekedetet és mellé a tettes nevét. 

A hónap végén felolvassuk az összes szép cselekedetet és az embereket, akik ezeket tették, és megtapsoljuk mindegyiket. 

Ez megmutatja a gyerekeknek, hogy érdemes rámutatni és dicsérni, és szép cselekedetekkel segíteni őket. 

A tartalmat Danilo Kozoderc készítette